<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Csodalányaink</provider_name><provider_url>https://csaodagyerekek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>prücsök23</author_name><author_url>https://csaodagyerekek.cafeblog.hu/author/prucsok23/</author_url><title>A mi első (görög) nyaralásunk</title><html>Nem egyszerű azt az érzést, a hangulatot, a nyugalmat, melegséget, vibrációt megfogalmazni, amit az ember Görögországban érez! A kabócák és tenger hangja, a só és fenyők illata, a nap símogatása a bőrön, mind, mind arra ösztönöz, hogy visszatérj ide.

Nagy esemény volt ez a mi kis családunknál, mert először mentünk a lányokkal TENGERRE! Már hónapok óta erről hallgattak, mutattam képeket, meséltem, talán ezért nem voltak megdöbbenve a nagy kékségtől... Csak képek villannak be: Szaloniki, a gyönyörű és minden téren hatalmas város, égszínű kikötőjével, Toroni, fehér partjával, szűk főutcájáva, sok-sok tavernával, néhol rengeteg emberrel, de csak néhány száz méter után teljes a csend, és csak a természet van meg te- vagyis mi :-) A lányok nagyon, nagyon élvezték, a víz mindig meleg volt, csak beugrottak az úszógumiba , és már csapkodtak is. Pancsi után okvetlen nasi, majd vissza. Sajnos vittünk magunkkal valami vírust itthonról, mert Natika harmadik napon belázasodott, fájt a füle, Nika pedig a rákövetkező napon lett beteg. Ez volt az egyetlen dolog, ami beárnyékolta a nyaralást. Szerencsére volt jó biztosításunk, a doktornő házhoz jött (Sakis ház :-)), és gyógyszert is kaptunk.  Néhány napig  így a gyerekek csak a sós levegőt élvzték, de nem volt gubanc... a kislapát és vödör egyik nap sem maradhatott fenn a szobánkban, este pedig kis vidámparkaban verhettük el az euróinkat.

Még érzem az apró kavicsokat az ujjamon, még látom az olajbogyó-ültetvényeket ha behunyom a szemem. Próbálom ezt megőrizni, legalább néhány hónapig még. Mennyi mindent mutathattunk a csajoknak! És mennyit lehettünk együtt, csak mi négyen! Ez olyan élmény, amit nem lehet megfizetni! Csak egymásra figyeltünk, Apával is sokkal közelebb kerültek a lányok, főleg Natika. Hazafelé hosszúra nyúlt az út, nagyon, de elég jól bírtuk.

És még most is mosolyognom kell, hogyan ölelték az ágyukat, mikor HAZA értünk!

&lt;img class=&quot;aligncenter size-medium wp-image-102&quot; alt=&quot;Toroni, Halkidiki&quot; src=&quot;https://csaodagyerekek.cafeblog.hu/files/2013/09/IMG_20130821_092837-300x225.jpg&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>