Oviskodunk
Nem vagyok egy túl érzelgős típus…Mégis, ahogy a kis kezecske elengedett és megfogta az óvónéniét, valami megmagyarázhatatlan okból könnyek szöktek a szemembe. Még akkor is, ha a másik kezemet még cseppnyibb ujjacskák szorongatták. Nika már igazi nagylány. El kellett engednem, és csak bízni tudok benne, hogy jól tanítottuk eddig, hogy jó munkát végeztünk és jól… Tovább »
