Két hónap után vagy alatt

Pedig nem volt eseménytelen ez a május és  június 🙂 Lassan belerázódtunk az új életformába. A csajok is megszokták, hogy reggelente jön a Mama vagy a Tata, vigyázni rájuk. Nika megkérdezi gyakran, hogy hívják az aktuális újszülöttem. Talán, így közelebb érzi magához az életemnek azt a részét, amiben nem vesz részt. Azért, még mindig olyan kedvesen köszönt, hogy ,,Anyaaaa, jöttél?” mikor megérkezem értük. Kis cinege karjait a nyakam köré fonja, hozzámbújik, kuncog egyet és már mondja is, milyen új kalandokban volt része az elmúlt néhány órában. Apától azt is meg szokta kérdezni, hogy milyen napja volt. Nagyon szépen fejezi ki magát, rengeteg fogalmat ismer, imád beszélni. A múlt héten felmérte a gyógypedagógusunk és szerinte átlagon felüli az értelme, logikája, kifejező készsége. A grafomotorikus képességek sántítínak, de ezt tudtuk is, mert Nika le nem rajzolna még egy pálcikaembert sem… szerintem ő egy nagyon könnyen kezelhető gyerek. Olyan kis empatikus, ha valakit szomorkodni lát, mindig megkérdezi, hogy jól van-e az illető, ha fáj a gyomrom, később megkérdezi, jobban vagyok-e… Kis törékeny virág. Enni, megint nem eszik. Valami csoda folytán meghaladtuk a 10 kilót (de nem sokkal). Az egyetlen dolog, amivel bosszant, az  hogy néha durvul a kishúgával, civakodnak a játékokon, összekapnak.  Szerencsére, mostanában már kezdenek együtt szórakozni is . Egymás kezét fogják és sétálnak, vagy ,,táncolnak” , ami úgy néz ki, hogy a nagy rángatja a kicsit erre-arra. Közben meg röhögnek, mint  a fakutyák, aztán valaki a végén elesik, de ilyenkor semmi sem fáj 😀 Nati meg mindig kapható egy  kis ökörségre! Ő mindig benne van a buliban, teli szájjal nevet, sikongat és mindenben majmolja a nővérét. Nem csak a tetteit, a szavait is.  Persze, sejtettem , hogy ez így lesz, de, hogy ennyire! Mint az árnyéka…

Natkóval minden rendben. Voltunk minden féle kontroll vizsgálatokon és minden extra. Szépen fejlődik 8.6 kg (mondjuk az utóbbi időben nem sokat hízott.) Viszont ő szeret enni. Főleg az édességet. A gyümölcsöket útálja… ami számomra hihetetlen és elképzelhetetlen. Olyan aktív, hog meg sem tudom fogalmazni. Már az ágy támlájára is fel tud mászni, volt már az ebédlőasztalon, a létrán (nem a tetején, mert addigra odaértem), a kiságyba rendszeresen bemászik. A feje tetejétől a talpáig teli van harci sérülésekkel, de megállíthatatlan.  Rohan, mindig rohan. Önfejű és akaratos!  A hisztijei sokat javulta, mert nem törődünk vele. Azért most is elvágja néha magát, de csak néhány másodpercre. Mindezek mellett, hogy tud bújni és hízelegni a számára kedveseknek! Anyaaaa és már bújik is, puszil vagy csak dorombol. Most a kedvence a ,,cipőőőőő-kipp-kopp” ami azt jelenti, hogy verseljünk együtt. Kis energiabomba!  Szerintem, senki nem gondolná, hogy 600 grammal született vagy, hogy milyen nehezen is kezdte a kis életét. Ő fütyül rá, élvezi az élet minden percét. Szinte teljesen behozta a kortársait. Az egyetlen dolog, hogy még kicsit apróbb, mint mondjuk az unokatesója, de csak pár cm választja el őket. Egyedül eszik és iszik, barátkozunk a bilivel is. Az elalvás szuper, csak leteszem délben és maga elalszik. Este pedig már közös meséléseket tartunk. A csajok imádják. Nincs kifogás, minden este olvasnom kell.

Most még szunyálnak, de alig várom, hogy valaki elkezdjen anyázni. Hiányoznak a reggeli összebújások, de ma szabad szombat van 😀

Hétvégéken minden adandó alkalmat kihasználunk, hogy együtt legyünk, mi négyen, közös programokat szervezünk.