Ha Nati szülinapjáról van szó, nem tudok nem gondolni arra a gyönyörű, napsütéses szeptember huszonharmadikára! Valószerűtlenül szép nap volt ahhoz, hogy az orvosom közölje velem, úgy döntöttek, másnap ,,megszakítják” a terhességem. Ekkor voltam 27 hetes és öt napos. Pontosan emlékszem, mert minden egyes nap számított, minden nappal nőtt a reményem, hogy talán, mégis sikerülhet… De most vége volt. A babám és én nem kaptunk több haladékot! Nem haragudtam az orvosokra, maximum haragudtam magamra, a veséimre, amiért nem működtek tovább! Igazán, és igazán emberi volt a nőgyógyászom, a lehető legtöbbet megtette, hogy felkészítsen a legrosszabbra. Bárcsak sejthettem volna, hogy ki is az én pocaklakóm, bárcsak sejthettem volna, milyen tündéri kis harcosunk van 🙂
Nem tudom úgy meggyújtani a szülinapi tortáján a gyertyákat, hogy ezek a pillanatok ne jussanak eszembe. Aztán, amikor belenézek a szemébe, amikor hozzám nyomja a kis orrocskáját, közben meg csak kuncog, olyan ,,natisan”, akkor már egyáltalán nem tűnik fontosnak a múlt. Mert csodálatos az, ami most van.
Natika olyan igazi kis gyerek. Ugrabugrál, rohangál, nevet, kiabál, durcizik, csacsog, kérdez, néha zöldségeket beszél, néha huncutkodik, sokszor, sokszor átölel, bújik. Mindezt olyan frekvenciával és annyi energiával, ami számunkra hihetetlen. Nem vagyok kisbaba, ,,nagylány vagyok már anyaaaa”-mondja számtalanszor. Natus most valamivel több, mint 10 kg, kb 86 cm. Ezek nem túl nagy értékek, de pl egy egész kilóval nehezebb, mint Nika háromévesen. Tud rengeteg mondókát és dalocskát, jó a hallása is, csak eléggé pöszén beszél még! A színeket felismeri, de teljesen feleslegesnek tartja, h meg is nevezze őket. Ha mászásról van szó, akkor viszont nagyon, nagyon ügyes. A kezecskéit is szívesen használja. Kirakózni, rajzolni, mindent szeret, élvezi is. Nagyon hálás, ha van rá időd! A nővérét természetesen imádja, és utánozza. És nagyon, nagyon igyekszik utolérni! 🙂
Kedves Prücsök, örülök, hogy hallok rólatok. Natinak meg külön is gratulálok, nagyon sok boldog szülinapot kívánok! Nika jár még tornázni? Még mindig ó a legkisebb a csoportban? Ovi? Minden jót nektek, jó egészséget az egész családnak! üdv: B
Kedves Bea!
Igen, Niki még mindig tornázik, és nagyon szereti, a szertorna talán a kedvenc… Van egy -két hasonló termetű kisfiú, velük lehet rosszalkodni :-D! Majd írok az oviról is, imádja, van szerelem, és minden , ami kell 🙂 Csak rajzolni ne kellene, akkor talán oda is költözne! Üdvözletünk