Nem egyszerű azt az érzést, a hangulatot, a nyugalmat, melegséget, vibrációt megfogalmazni, amit az ember Görögországban érez! A kabócák és tenger hangja, a só és fenyők illata, a nap símogatása a bőrön, mind, mind arra ösztönöz, hogy visszatérj ide.
Nagy esemény volt ez a mi kis családunknál, mert először mentünk a lányokkal TENGERRE! Már hónapok óta erről hallgattak, mutattam képeket, meséltem, talán ezért nem voltak megdöbbenve a nagy kékségtől… Csak képek villannak be: Szaloniki, a gyönyörű és minden téren hatalmas város, égszínű kikötőjével, Toroni, fehér partjával, szűk főutcájáva, sok-sok tavernával, néhol rengeteg emberrel, de csak néhány száz méter után teljes a csend, és csak a természet van meg te- vagyis mi 🙂 A lányok nagyon, nagyon élvezték, a víz mindig meleg volt, csak beugrottak az úszógumiba , és már csapkodtak is. Pancsi után okvetlen nasi, majd vissza. Sajnos vittünk magunkkal valami vírust itthonról, mert Natika harmadik napon belázasodott, fájt a füle, Nika pedig a rákövetkező napon lett beteg. Ez volt az egyetlen dolog, ami beárnyékolta a nyaralást. Szerencsére volt jó biztosításunk, a doktornő házhoz jött (Sakis ház :-)), és gyógyszert is kaptunk. Néhány napig így a gyerekek csak a sós levegőt élvzték, de nem volt gubanc… a kislapát és vödör egyik nap sem maradhatott fenn a szobánkban, este pedig kis vidámparkaban verhettük el az euróinkat.
Még érzem az apró kavicsokat az ujjamon, még látom az olajbogyó-ültetvényeket ha behunyom a szemem. Próbálom ezt megőrizni, legalább néhány hónapig még. Mennyi mindent mutathattunk a csajoknak! És mennyit lehettünk együtt, csak mi négyen! Ez olyan élmény, amit nem lehet megfizetni! Csak egymásra figyeltünk, Apával is sokkal közelebb kerültek a lányok, főleg Natika. Hazafelé hosszúra nyúlt az út, nagyon, de elég jól bírtuk.
És még most is mosolyognom kell, hogyan ölelték az ágyukat, mikor HAZA értünk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: