Azzal kezdődött, hogy hétfőn Nika belázasodott, és hasmenése lett-életbén először. Itt már kigyulladt a piros lámpa nálam, mert egyik ismerősünknek ROTA vírusa volt néhány napja, és sejtettem, megtámadott bennünket is a vírus. Szerdán már meg is beszéltük a húgommal, hogy akkor le kell mondanunk a karácsonyi bulit, mert közben Natika is elkezdett hányni. Nika úgy tűnt, jobban lett, de aztán olyan makacs hányásba kezdett, hogy péntekre teljesen padlón volt, ijesztően sokat aludt és nagyon, nagyon rosszul nézett ki. Natit kevésbé viselte meg a dolog, őt jól tudtam itatni, rengeteg folyadékot elfogadott, szerintem ez miatt, be is vizesedett. Péntekre, az helyett, hogy a fát díszítettük volna, mi a gyerekosztályon vártuk, hogy az ügyeletes kimondja az ítéletet. Nika marad infúzión-erre számítottam is, be is pakoltam neki. Viszont nagy drámát rendezett Nati körül, hogy tuti a veséjével van nagy gubanc, mert rettenetesen vizes, és neki is maradnia kell a kórházban. Nem is szívesen részletezem… A szurkálások, a könnyek, az ordítás, a kétségbeesés, maradjon mögöttünk. Lényeg, hogy másnapra rendbe jöttek, Natinak ,,csak” szemgyulladása volt és valószínű a sok folyadékra reagált így. Szentestére hazakönyörögtem magunk. Niki nagyon, nagyon bátran viselkedett. Annyira jól tűrte az egészet, kivéve az éhséget. Mikor jobban lett, üvöltve követelt kaját, és azóta is MINDIG ÉHES és rengeteget eszik. Ha ezt én tudom… 🙂 Natit nagyon megviselte az egész kórházasdi, ahogy fehér köpenyt lát, dührohamot kap. Rengeteget sírt, ordított, kapálózott. Drága kis életem…
Végül a nagy karácsonyból , csak egy ici-pici kis karácsonyunk lett. A Tata megfőzte a menüt, Apa feldíszítette a fát, Mamával pedig hazahoztuk a lányokat. Niki szeme végre felragyogott, amint meglátta az ajándékát, kicsit örültünk is aznap. Mindannyian kimerülve ültünk asztalhoz és csendesen múlt a következő nap is. A lényeg persze, hogy jól vannak a csibék, lesz még karácsony, amit igazivá varázsolhatunk. Csak itt legyünk egymásnak, én mást nem kívánok erre az Új Évre sem magamnak, sem másnak!
Legyünk, csak egy kicsivel boldogabbak, mint idén!!!
Kedves Prücsök, ezek nem túl szívderítő hírek, de annak örülök, hogy már jobban vannak a lányok. Ahol gyerek van, nem lehet, vagy nagyon nehéz előre tervezni bármit is, én még a mai napig óvakodom ettől, pedig már a legkisebb is 19 múlt. Anno, volt olyan karácsonyunk, hogy zsinórban robbantak le a gyerekek, és Szilveszterig minden nap (váltott gyerekekkel) ültünk az ügyeleten, rendelőkben. Elmúlik. 🙂 Mostanában már legalább olyan nehéz összehozni bármilyen közös programot, mert már a barát/barátnő is képbe került, és egyre több embernek kell/kéne a közös nevezőt megtalálni.
Szusszanjatok kicsit, pihenjetek, élvezzétek egymás társaságát.
Boldog ÚJ Évet kívánok, egészségben, békességben mindnyájatoknak! Bea
Like the blog