Szinte izgulok, hogy kettőtöket szólíthatlak meg! Az előző blogokból már tudjátok, mi történt, hogyan is kezdődött a mi kis családunk élete. Már nevetségesnek tűnik számomra, hogyan aggódtam azon, szeretni tudom-e az ,,új gyereket” (bocsi Nati) ugyan úgy, ahogy Nikit.
Lehet-e valakinek két ember a Világ közepe?
Egy nap, majd Ti is sokgyerekes anyukák lesztek és akkor megértitek, hogy a szeretet nem osztódik el, mint egy tábla csoki. A szeretet körülvesz, bevon, a levegőben van. Aki szeretné, az érzi, továbbadja, növeli az energiáját. Nem, nem osztható el. A figyelem talán igen, de egy kis ügyességgel még az sem szembetűnő. Jól telnek az első napok négyesben.Nagyon jól! Csak még nem vettem a fáradságot vagy inkább a bátorságot, hogy megálljak és hátralépjek egy pillanatra. Nem merek. Nem szeretnék emlékezni az elmúlt négy hónapnyi pokolra. Inkább a mának élek! És örülök, nagyon örülök, lélegzem, végre lélegzem, de még van egy kis kövecske a szívemen. Talán, attól is megszabadulok majd.Talán kell egy kis idő, hogy teljesen felgyógyuljunk ebből a lelki nyomorból, amit az elmúlt időben szereztünk. De már lábadozunk, és ez jó!
Nem igazán így képzeltem el az első bejegyzést. Nem tükrözi vissza azt a sok nevetést, mosolyt, lazaságot, ami most jellemző az otthonunkra. A lányok arca viszont talán sejtet valamit belőle. Nem?
Legyen ez az első bejegyzés előtti bejegyzés. Csak egy kis ráhangolódás a részemről. Aztán jöhetnek a vidám kis történetek, csakis vidámak lehetnek.
Szia, örülök, hogy jól vagytok. 🙂
Várjuk a vidám, mosolygós bejegyzéseket.
én is itt vagyok és várom a többi bejegyzéseteket a kis családról. 🙂