Négyesben az élet

 Egyik ismerősöm megkérdezte, milyen a két gyerekkel? Hááááát. Az attól függ, melyik pillanatban kérdezik? Most tökéletes, mindketten alszanak 🙂 Viccet félretéve, nagyon ritkán jut eszembe, hogy , na, kezd elegem lenni! Niki kicsit akaratos a napokban, de arra fogom, hogy nem mehetünk nagyon ki, rengeteg energiája van és már alig tudok minden napra új programot kieszelni. Egyszerűen unatkozik. Hiányzik az udvaron való futkosás és játék. Persze, dackorszakban is járunk a könyvek szerint. Felfedezte, hogy anyának lehet nemet is mondani, úgy sem tehet semmit(gondolja ő). Szerencsére, ezek a dolgok abszolút a határokon belül vannak és inkább olyan gyerekes csínyeknek nevezném őket. Ritkán borít ki. Mondjuk valamelyik nap sikerült neki,nyalogatta a hálóban a falat és még most is ott van a folt, nem tudom, milyen lehetett a nyelve, azt sem, miért kívánta meg pont a lila falat. De ezek a rosszalkodások teljesen eltörpülnek az mellett, mikor átölel és azt mondja, hogy anyuuuus.Apa meg apus. Most így kedveskedik.

Natival jól elvan.  Az újdonság varázsát már elveszítette a kishugi, nem rohan naponta ezerszer, hogy lássa ,,mi csinál Nati?”. Azért tegnap reggel, mikor még a nagyágyon feküdtünk mindannyian, bevallotta, hogy,, Anya, szejetem Natit, nagyon!”. Persze, tudom én, hogy szereteből nyomod a képébe a kispónit, hogy nééééézd, meg szeretetből fogod meg a fülét, hogy ,,füle, másik is”, színtiszta szeretetből kopogtatod a fejét néha vagy rángatod meg a kezecskéjét. Tegnap még a cumiját is visszaerőszakoltad a szájába, mikor sírt( inkább ordított). Jobb testvért ki is kívánhatna tőled? 🙂

Nati meg csak figyel és figyel! Angyali mosolya van, elmondhatatlan. Kék szemeivel úgy néz, szinte a lelkembe lát.  Annyira huncut mosolya van 😀 Minden nappal jobban kötődöm hozzá, csodálatos érzés! Igazi karakter, ha valamit szeretne, azért üvölt. Csak, míg meg nem kapja.Utána megint egy kisangyal.