Összecsiszolódtunk

 Ki kellene használnom minden kis szabadidőmet, hogy feljegyezzem, mi is történik veletek lányok! Minden, ami most apróságnak tűnik, néhány év múlva, igazi kincssé változik. 

A hétvégén voltunk először a nagyiéknál Natival. A kisasszony bealudt, több, mint három órán kersztül szunyókált a hordozóban. Igazából, örültem neki, mert Nati nem nagyon szereti, ha sokat hordozzák vagy, ha túl sok az input. Így is maradt három kiscsaj, akire oda lehetett figyelni. Niki valószínű kevesellte ezt a figyelmet, mert vagy ötször bepisilt-ami manapság igazán ritkán fordul elő vele. Ettől eltekintve, nagyon jót játszott, egyre jobban kijönnek az unokatesójval, talán egyre ügyesebben meg is tudja magát védeni, ha szükséges. Tegnap Nikócit kontrollra  vittem a gyógypedagógushoz. Nagyon vártam már, hogy menjünk, mert rengeteget fejlődött az utóbbi hetekben. Délután még egy szülinapra is beugrottunk előtte, késői időpontunk volt, várakoztunk is eleget. Mire bementünk, már elfogyott a türelmünk. Szóval, katasztrófa volt. Szépen kiverte a hisztit, nem akart kirakózni, nem akarta a ceruzákat, tornyot sem akart építeni és ezt hangosan a tudtunkra is adta. Mit mondjak? Majd legközelebb…

Persze, előtte és utána is barátságos, mindenkire mosolygós kislány volt. Olyan kis cserfes ez a Niki. Odamegy az újságot olvasó apukához ,, Szia Bácsi”! Incselkedik, mindenkivel. És közben állandóan csicsereg: ,, Mi ez anya, mi ez?”  Mit csinál a kistestvéred kérdésre, azonnal rávágja:,, nyekereg”. Nati tényleg nyekereg. Hajnalban. Minden hajnalban. Mintha az összes levegő buborék ilyenkor indulna vándorolni a kis hasában. Ez meg szegénykém nyüszít, reggel négytől hatig. Minden reggel. Minden praktikát kipróbáltunk, majd jobb lesz,  ha nagyobb lesz, gondolom. Különben szépen növöget a hercegnő. Ha a kezéhez érintem a játékokat, megfogja és megtartja őket. Hason fekve szépen emeli a fejét, támaszkodik az alkarjain, még leginkább szorítja az öklöcskéit. Szopja az ujját vagyis inkább a kezeit. Állandóan gőgicsél és nevetgél. Képes egy órán át vigyorogni a pihenőjéből a piros kis virágra. Enni való. Ma megkérdeztem Nikitől, hogy ,,És ki szereti anyát?” (tudom, szenya kérdés, de néha felteszem neki). erre ő: ,, Niki (pesrze) és Nati (!). ,,Nati, tényleg szereted anyát?”, erre akkorát röhhög a képembe, hogy csak is igent jelenthet. Csak ennyi kellett, hogy elfelejtsem az öt perccel azellőtti jelenetet, amikor egyik gyerek a cicin, a másik éppen beveri a fejét a lépcsőbe. Egyik ordít, mert elvettem a kajáját, a másik, mert fáj a buksija. Aztán összebújtunk, mi hárman, és kicsikartam az előbbi mondatot nagyobbik lányomból. Megérte, nem?

Ez a hét nyugis, a következő héttől újra szakorvosok, torna ,  kontrollok, védőoltások,….

Remélem, marad a szépidő, igazi áldás ez. Mindenkinek jót tesz a friss levegő, Napocska és a természet, úgy általában.