Mama Bambi harminc

Mármint harminc éves. A mama Bambi meg én volnék. Niki mostanában így nevez, mikor elalvás előtt összebújúnk. Ő pedig a kis Bambi-persze. Nem tudok ellenállni, hogy írjak néhány mondatot ezen a kerek szülinapon. Még emlékszem, mikor gyerek voltam és ismerős hölgyek sopánkodtak anyukámnak, hogy depressziósak lettek, mikor beléptek a harmadik ikszbe.Csupa negatívat hallottam eddig erről a szülinapról. Hát, útáljon, aki akar, de   szebb kort el sem tudok képzelni magamnak :-). Nem cserélném el a huszas éveim elejére, tuti. Már tudom, ki vagyok, mit akarok és talán már el tudom viselni azt is, ha nem minden jön össze az életben, amit tervezek. Minden egyes napnak hálát adok, mert élek, van két csodálatos gyermekem, egy igazi társam az Úton, egészségesek a szüleim és a testvérem. Van hivatásom, amit szeretek, még ha jelenleg nem is gyakorlom, és csodálatos barátaim is vannak. Elég erőt és energiát érzek még magamban, hogy merjek álmodni, célokat kitűzni magam elé. Az első, hogy ezt a két kis csöppséget útnak indítsam, hogy jó alapot biztosítsunk nekik a további boldoguláshoz, aztán majd álmodok tovább! 

Már nem hiszem, hogy mindent tudok, mint amikor tizenhat voltam. Már tudom, hogy mennyi mindent kell még megtanulnom. És ismételnem, újra és újra bizonyos leckéket az élettől. Remélem, nem fogok elfelejteni moslyogni! Remélem, ha egyszer megérhetem, hogy nagymama lehessek, akkor is tudok majd mosolyogni az unokáimra.Csak ennyit szeretnék, hogy mindig tudjak majd mosolyogni, remélem, nem sok…