Ezeregy

 Ezeregy dolog van, amiről nem írtam.Gyorsan bepótolom, míg a lányok alszanak.

Első jó hír : Nincs több Vojta :-)) A fiziáter elégedett Natkóval, semmi patológiásat nem lát nála, ezért nem kell olyan intenzíven stimulálnunk. Ezzel szemben, a mi kis babócánk egész nap tornászik. Hasról hátra és hátról hasra is forog. Nagyon szeret a szőnyegen játszani, egyre messzebb kúszik, forog el, ha valami új felfedeznivalót lát. A lábacskáit is huzigálja már maga alá, de még nem sikerült négykézlábra állnia. Nagyon kitartó és türelmes. Nem hergeli fel magát, ha valami nem sikerül, hanem próbálkozik, újra és újra.

Vasárnap kereszteltünk. Natália, már Isten előtt is. Ezerszer köszöntem meg a templomban, hogy él, hogy jól van és hogy ilyen csodálatos. Megint itthon tartottuk a bulit, harmincan voltunk. Szépen elmúlt. Nati extra jól bírta a gyűrődést, Nikócinak volt egy jelenete alvás előtt, de miután szundított egy kicsit, az ő lelke is helyreállt.

Niki imád csavarogni. Biztosan minden gyerek, de ő… Mikor reggel felkel, mindig megkérdez, hogy hova megyünk? Esetleg, ki jön? A héten voltunk megint állatkertben. Mikor meghallotta, hova készülünk :,, Anya, de jó nekem!!!” És a mosoly nem tűnt el egész délután az arcáról. Csak csicsergett és csicsergett. Szerintem, nagyon szépen fejlődik a beszéde. Tegnap délutáni párbeszéd:

-Anya, álmos vagy (ásítottam délután egy nagyot, erre reagált)

_igen Niki, az vagyok

_Menni, bújni Apához (aki szundikál a hálószobában)

_Nem lehet kicsim, ki vigyáz akkor Natira?

-Ééééééén vigyázok :-))

Semmi sem kerüli el a figyelmét, mindent megkérdez, mindenre odafigyel. Ha állatokról van szó, akkor különösen. Oposszum, rozmár, kakadu, rája, minden állatot ismer és meg is nevezi őket, megkérdezi, hol élnek, mit esznek.Az este átkarolja a nyakam, puszilgat és azt mondja, szeretlek.Tovább hízeleg, anya, te, te , te …állat!:-) Kell ettől szebb bók ?! Közben meg néha nagyon huncut. Egyre konokabb, nem veszi  mindig komolyan a tiltást, néha nagyon nehéz türelmesnek lennünk,de igyekszünk.

Sajnos annak ellenére, hogy a vérképe jó, nagyon elégedetlen a gyerekorvosunk Niki súlyával (még nincs kilenc kiló, nyolcvan centi a magassága). Az endokrinológusunk egy balfék, aki semmi okosat nem tud mondani. Következő héten el kell vinnem neurológushoz és gasztroenterológushoz konzultációra. Őszintén, nagyon elkeseredtem ez miatt, mert mikor azt hiszem, hogy minden kezd  Ok lenni, akkor mindig akad egy újabb probléma. Valahol a szívemben tudom, hogy minden rendben van vele, és ezért nem fogjuk kitenni semmilyen fölösleges tortúrának.

Natit júliusban visszük Belgrádba, addig nyugi van nála.

Apa két hét múlva készül szabira. A tarsolyomban már van eg csomó ötlet, alig várom, hogy kicsit több időnk legyen egymásra és a gyerekekre!