Nati cseperedik, mit cseperedik, őrült tempóban fejlődik és egyre többet igényli a társaságom. Közben Nikóci is közeleg a ,,bűvös” hármashoz, annak minden tünetével 🙂 Néha őrült hajszának tűnnek a mindennapok, pedig csak két apróságról kell gondoskodnom…Ha az ember a maximumra törekszik, akkor kicsit zűrös néha a dolog. Biztosan csak lazábbnak kellene lennem.
De igazából, nem is erről szerettem volna írni. Nati egy hét alatt kezdett el gagyogni, felülni és felállni. Nem tudom, mi történt vele a múlt héten, de megtáltosodott. Csütörtökönn, míg kinn játszottunk az udvaron, ő a leterített takarón egyszer csak felült és nézett, és csak vigyorgott, ahogy szokott :D. Aztán másnap szépen felállt. A kiságyában, egyedül . A nagy kurjongatásra néztem be a szobájába. Ő meg csak nézett rám és vigyorgott 😀 így:
Egyszerűen, ha azt írom, hogy rettenetesen izgága, akkor még az is enyhén hangzik. Állandóan mozog, kapaszkodik, csimpaszkodik, mászik, próbálkozik, nyáladzik, magyaráz, gőgicsél, felül, feláll, hív, mert leülni nem tud, aztán megint feláll, kúszik, bemászik, bebújik, beakad,beszorul,lehúz, kidönt, felnyal, megrág,aztán feláll, hív, mert már megcsinálta a spárgát, de leülni nem tud! Majd írok még hamarosan, mert ezt a bejegyzést még egy hete kezdtem el, csak nem tudtam befejezni.
Szia, nem is értem, hogy kerülhette el a figyelmemet a bejegyzésed, mikor mindig keresem, várom. 🙂
Tüneményes ez a kis tökmag, a hatalmas mosolyával! Kis vigyorka. Senki meg nem mondaná, hogy mennyit kellett aggódni, bánkódni miatta, érte.
Élvezd ki minden pillanatát ennek az időszaknak, mert olyan hamar elmúlik…
Szép nyárutót! B.