Bármennyire is nem akartam hinni a naptárnak, eljött szeptember 24. Nati szülinapja. Hihetelen, azért is, mert csak hét hónapja van velünk, azért is mert még olyan aprócska, de főleg azért, mert olyan gyorsan elmúlt ez az év, mint a gondolat. Remélem, azt mondhatom, hogy ez volt életem legnehezebb éve. Remélem, hogy ezzel magunk mögött tudjuk a bánkódást, rettegést és kétségbeesést. Csak maradjanak a hétköznapok, a maguk apróbb buktatóival!
Szombaton az időjárás kegyes volt hozzánk, a kertben terítettünk meg és ott fogadtuk a vendégeket. Ez azért is volt kiváló, mert a csöppségek közül többen megfázással küszködtek, így csökkentettük a fertőzésveszélyt. Sajnos, nem csak az ismerős gyerekek voltak betegek, hanem engem is elkapott valami galád vírus, már napok óta küszködöm. A bulira már kb félholt voltam, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy ünneplőbe öltöztünk, vendégeket fogadtunk, énekeltünk, gyertyát fújtunk a mi Natinkkal és közben csodálkoztunk, hogy milyen életerős ez a kicsilány 🙂 Szerintem, az ünnepelt élvezte a dolgot, kicsit csodálkozott, mikor rekedt hangon énekeltem a fülébe, de különben barátságos volt mindenkivel. Olyan ,natis.
Illene, ugye kicsit most csakis róla írnom. Először a tények. Natkó, most egy évesen (korrigált: kilenc hó) 6,6 kg, ami pontosan a tízszerese a születési súlyának. Kb 64 cm. Stabilan ül, áll, kitűnően mászik. Az ágy mellett oldalazva lépeget. Nagy noszogatásra tudja, hol a lámpa, a mami orra, pá-pázni is tud. Mammmma, baba, de-de és a visongatás a nyelvi tudásunk. Elég sok szó jelentését megérti, pl enni, szopizni (nanááá), pancsizni, apa, no-no. Kicsit azt hiszem, bele kell húznom a fejlesztésébe, mert egyre fogékonyabb az új dolgokra.
Az alvással nincs különösebb gondunk. Egyre inkább megtanulja megnyugtatni magát a kiságyban, kicsit símizem és már alszik is, főleg éjjel. Nappal kicsit rázósabb a helyzet. Kétszer alszik a nap folyamán, délelőtt és kora déltán egy órácskát, éjszaka kb.11 órát (közben sziopizik is ). Sokszor ébred sírva, és elég morci ébredéskor, de nem sokáig 🙂
Ami a kaját illeti, azzal nincs gondunk (kopp-kopp). Amit elé teszek, azt megeszi. Nem válogat, gyorsan és szépen eszik. Kekszet már maga is megeszeget, morzsákat csipegeti (nem csippent még tökéletesen). A gyümölcsöket szereti leginkább.
Akkor most, hogy is írjam le, hogy egész nap megy, mint a tank?! Reggel beindul és nincs megállás, sem akadály. Az ebédlőasztal és környéke a kedvenc gyakorló terep. Ott be lehet bújni, átmászni, behúzódni, felkapaszkodni, beszorulni. Csak mászik és mászik, kapaszkodik és kapaszkodik. Ritkán esik el, ügyes, határozottan ügyesen mozog. Akkorákat tud vigyorogni 😀 Az Apját imádja, terészetesen, engem és Nikit is szeret azért. Nem kell sokat lapátolnunk egy mosolyért. Pontosan tudja, kik az ismerősök, az ismeretlenekkel mostanában eléggé bizonytalan. Ja, és borzasztóan ordít, ha bárki kimegy a szobából! A legjobb, ha mind együtt vagyunk.
Nehéz lenne néhány szóval jellemeznem a kislányunk. Erős jelleme van, akaratos, de nagyon tud kedveskedni is. Kis ügyes, figyelmes is, de nem szivesen produkálja magát.Szereti a pocakját, a zenét és , ha táncolunk vele. A kutyusokat is szereti, már sikerült néhányszor, hogy va-vau.
Ha a szemébe nézek, hálás vagyok Istennek, amiért megőrizte őt nekünk! A kék szemében, magamat is látom,a jövőnket, az egész létünk értelmét, nehéz ezt elmagyarázni. Nagyon, nagyon szeretem, remélem, megérdemeljük Őt!
Nehéz szavakat találni, annyira megható ez az egész, főleg, ha az ember tudja az előzményeket is…
Mindenesetre nagyon-nagy gratula ennek a “nagy” egyévesnek! Egészséget kívánok mindnyíájatoknak, és azt, hogy teljen benne sok-sok örömötök.
A torta (ha jól látom) majdnem akkora, mint Nati. Gondolom, jutott bőven belőle mindenkinek. 🙂 Először azt hittem, Nati körme ki van festve, aztán láttam, hogy csak a tortát mancsikálta meg. Enni is evett belőle? Izlett neki?
Boldog szülinapot Kicsi Nati!!!!! 🙂 Örülök, hogy kicsi lány is tartotta a nővére ügyességét és hasonlóan felzárkózott hozzá!!!! nagyon sok további boldog éveket kívánok Nektek!!!