Első fogacskák, első betgség és még sok minden más

Ugye úgy volt,hogy a szülinap után azonnal indulunk a Nenához és legkisebb családtaghoz,de mivel valami brutális vírus elkapott, egy héttel el kellett halasztanunk a látogatást- ezzel együtt pedig néhány kontrollvizsgálatot is. Egy vasárnap reggel, végre mégis útnak indultunk. Már alig vártam, hogy megint babázzak! Jól felpakoltunk, hiszen a csajokkal egész hétre készültünk, illletve maradtunk is. Nem unatkoztunk!!!!!!!!! Igyekeztem a nenának sokat segíteni, kicsit Anikót is megismerni, a saját gyerekeimet is kielégíteni. Néha, még beszélgetni is sikerült a húgommal 🙂 . Érdekes ez, hogy mindketten anyukák vagyunk. Talán, soha nem voltunk ilyen közel egymáshoz, mint most, mikor ennyire hasonló életet élünk. Neki mindegyik csaj egyformán a ,,kislánya” és talán ez tükrözi azt, mennyire is szereti Nikit és Natit is. Igazán sajnálom, hogy ilyen messze vagyunk egymástól. Persze, nem a világ vége, de nem ugorhatunk csak úgy el egymáshoz, nem passzolhatjuk csak úgy le egy kicsit a gyerekeinket a másiknak. Sajnos. jól éreztük magunk, de azért kicsit hon- és Apa vágyunk is volt. A lányoknak is hiányzott Apa . Papa pedig, ha azt mondom, nagyon várta az ő kis hercegnőit, akkor csak enyhén fejeztem ki magam. 

És a lényeget majdnem kifelejtettem, hogy az ottlétünk alatt, Natinak kibújtak az ELSŐ FOGACSKÁI!Október első napjaiban. Teszteli is őket rendesen! Kicsit nyűgös volt, de láza nem volt. Itattam egy kis bögréből, mikor koppant az alsó első 🙂

Hétfőn voltunk a reedukátornál. Hmmmm . Niki nem akart kirakózni, rajzolni sem volt kedve, sem gombot felvarrni. Ismerősek ezek a sorok??? Igen, a múltkori alkalom is így alakult. Mindezek ellenére, Etelka szerint sokat, sokat fejlődött a mozgása, sokkal finobbak a mozdulatai, szóval, ügyesedünk is, azon kívül, hogy szemtelenedünk (de melyik hároméves nem). Natit is elvittük és egyszerűen azt mondták, hogy ilyet még nem láttak! Csodagyerek-tudtam én 🙂 

Az elmúlt hétvégéken szülinapoztunk, sok őszi baba van, akik tavaly ilyenkor érkeztek hozzánk.Nem csak itt találkoztunk gyerkőcökkel, hanem meglátogattuk egy barátnőm is, akinek pont olyan idős csöppségei vannak, mint nekem. Sajnos, a rengeteg pozitv élmény, régi-új barátság mellett, ,,gazdagabbak” lettünk néhány vírussal is. Natit csütörtökön kellett vinnnünk Belgrádba, erre szerda hajnalban belázasodott. Elég magas láz, semmi más tünet. Két napig, de csak az első nap kellett lázcsillapítót adnom. Nagyon jól tűrte a kiscsaj, egyáltalán nem tűnt betegnek, eleven volt, mint mindig. Aztán pont megnyugodtam, hogy OK, ez csak valami kis vírus lehetett, még aznap újabb családtag betegedett meg. Nikit elkönyörögték a nagyiék ottaludni. Mikor éjjel megcsörrent Apa mobilja, a szívem majd kiugrott, tudtam, hogy baj van . Szegény, törékeny kis madárkám! Ahogy ott várt a mama ágyán, holt sápadtan, ijedt kis szemekkel, a szivem szakadt meg. Sajnos, ő is lebetegedett. Egész éjjel hányt, legalább harmincszor. Így utólag, mostmár kiderült, hogy ez is csak egy gyors lefolyású vírusos fertőzés volt, de azon az éjszakán, nagyon aggódtunk. Most lábadozunk. Behúzódtunk ezen az őszi, esős, szürke napon. Végre egy vasárnap, mikor nem jött senki, nem mentünk sehova. Csak úgy, egütt voltunk. Reggel nagyot hancúroztunk a nagyágyon, aztán rajzfilmezés, játék, ebéd, szundi, játék, játék , mese.   Jó ez,    biztosan visszasírjuk majd Apával ezeket az időket. Mikor minden nap, mindketten mutattok valami újat. Mikor még teljesen őszinte a kapcsolatunk veletek, mikor még a vállunkon sírtok és velünk nevettek. Most kerek a Világ :-))