Sokszor van, hogy csak nézem,  nézem a buksi kis fejüket, ahogy valamit éppen közösen ,,alkotnak”, nagy egyetértésben és olyankor elfog valami pánik. Valami pánik, hogy, Istenem, hogyan tudnám én mindezt megőrizni, hogyan lehetne ezt az érzést konzerválni nehezebb napokra, mikor majd másképp lesz?! Elképzelni sem tudom, hogy milyen lesz, ha majd egyszer tinik, felnőttek leszenek, de ennyire közel (fizikailag közel) attól félek, soha nem leszek a lányaimhoz, mint ezekben az első években. Biztosan nem teljesen normális, hogy ilyeneken parázom, de egyszerűen, nem szeretnék csak úgy, úszni az árral, hanem valahogyan tudatosan élni és megélni…

Szabadságon vagyok, látszik, hogy pihent agy – gondolataim vannak  )

Ma Nikával a következő párbeszédet folytattuk:

– Anya, az kinek a lába???-Niki

– A tyúké szívem – Anya , azaz én

– A mama levágta a tyúkokat, mert öregek voltak nagyon, igaz?-Niki

-Igen

– Már csak kispipik vannak. Azt hiszem, ők nagyon aggódnak, anya-mondja erre Nixi

-???

-Aggódnak, mert egyszer ők is megöregszenek, tyúkok lesznek és a mama majd őket is levágja- Konstatál a gyerek és eszi tovább a levest.

Niki mindig az összefüggéseket keresi. Szövegben verhetetlen. Mindent ki tud fejezni, nincs olyan szituáció, amiről ne tudna folyamatosan , perceken keresztül beszélni. Csak dumál és dumál, kérdez és már válaszol is, fűzi is tovább a kis gondolatait.

Rajzolni még mindig nem tud, Natival pont egyformák a rajzaik…

Viszont, megtanult bringázni! Igaz, még pótkerekekkel, de szinte hihetetlen számunkra, hogy a cérna vékony lábaival, hogyan képes tekerni a pedálokat. Szó, mi szó, büszke vagyok rá! 

Míg ő teker a járdán, Nati  akaszt utána a guruló kutyoson. Mindig keres valami lejtőt, hogy onnan gurulhasson le. Rettenthetetlen és megállíthatatlan! Közben úgy vigyorog, hogy az összes kisegér fogát látom. Vakmerő és teli élettel. Legalábbis míg nem lát fehér köpenyt  🙁 A múlt héten kapta meg az utolsó Prevenart és nagyon rosszul viselte a környezetet. Ezért, csak a legszükségesebb kontrollokra viszem most. Nagyon, nagyon nyitott a világra, ugyanakkor igényli, hogy mellette legyünk. Az idegenekkel nagyon zárkózott, viszont a jól ismert embereket annyira tudja szeretni. Elkezdett mondatokban beszélni. Ami sajnos nem mindig az, hogy szejetlek anya, vagy apa dódozik, hanem menji innen vagy buta anya is van néha. (Az idősebb testvér is beszáll a nevelésbe).

A nyári (szeptemberi) szabink alatt voltunk a Dunán( naná) szuper volt, voltunk Pesten is néhány napot,  megünnepeltük Ancsi szülinapját. Mórahalmon is strandoltunk. Igyekeztünk kihasználni a szép napokat és most nagyon jók voltak a csajok . (Nem , mint Tiszakécskén néhány hete. Arról asszem nem írtam, az katasztrófa volt)

Ja , gyarapodott a családunk is  Vettünk új kocsit és nagyon szeretjük, a lányok meglepően könnyen cserélték le régi, agyonhajszoltat, a vadiúj, piros kicsi kocsira 

Most per pillanat mindkét csajszi meg van fázva, de ha az ember hónapokig nem ír, akkor ez már nem is olyan nagy dolog. Natika már jobban van, Niki a sűrűjében. Jön az ősz , vele a vírusok!!!! Jaj, pedig mennyire szép volt ez a nyár. Mondhatni, tökéletes