Csodalányaink

Ha egyes kezdő szülők azon gondolkodnak, miről ismerik meg a dackorszak beköszöntét, akkor meg kell nyugtatnom őket, hogy nagyon is felismerhető lesz ez az elő-pubertás. Kétéves angyali kislányunk szájából naponta kb ezerszer hangzik el, hogy ,,neeeeeem akajom.” Meg az, hogy ,,egyedül”. Először csak pislogtunk nagyokat, hogy a mi kis Nikin nekünk nemet mond, aztán már kezdtem elgondolkodni rajta, hogy most mit is kellene tennünk. A megoldás annyira egyszerű, hogy egy kicsit ijesztő is (valószínű egy idő után új taktikára lesz szükségünk). Ha valamit szeretnénk a kis lázadótól, csak az ellenkezőjére kell megkérnünk, pl. nem szabad a bilibe pisilned , és már csücsül is rajta. Ez eddig mindennel bejött. A lényeg, hogy az legyen, amit ő akar, lehetőleg szöges ellentéte annak, amit mi szeretnénk. Ezen aztán Apával jókat kuncogunk. Amíg nevetünk, addig nem lehet nagy a baj. Nyugtassatok meg, hogy ez csak jobb lesz ezután 🙂

Más. Natival voltunk az első kontrolllon Belgrádban. Minden a legnagyobb rendben.Több, mint négy kiló és 56 cm. Agyi ultrahang OK, vérkép tökéletes, doktornő le van nyűgözve, hogy szopik :-))  és attól is, milyen kis ügyes, életrevaló, stb. Rengeteg bókot kaptunk (nem véletlen a többes szám). Két hónap múlva újabb kontroll. Egyedüli problémánk a tüdejével van. A hónap végén megyünk egy profhoz konzultációra, mert a mi tüdőorvosunk adna neki szteroidokat. Még mindig behúzza a borda alatti izmokat, illetve kicsit gyorsan szuszog. De mindig jó a színe és a szaturációja is. Meglátjuk. Különben egy kis cukorfalat. Akkorákat vigyorog rám, hogy nem tudok mérges lenni, még akkor sem, mikor éjszaka már ötödször szeretne szopizni (na jó, ez csak egyszer fordult elő).

Végre beköszöntött a jóidő. Az udvarban teszünk-veszünk, baba a kocsiban, Nikóci eljátszik (ilyenkor nincs uralkodhatnékja). Idill. Imádom, csak tartson soká-soká!!!!

Ja mindannyian taknyosak vagyunk, a legkisebbet kivéve, de ilyen apróságokkal már nem is törődöm különösebben.

 Egyik ismerősöm megkérdezte, milyen a két gyerekkel? Hááááát. Az attól függ, melyik pillanatban kérdezik? Most tökéletes, mindketten alszanak 🙂 Viccet félretéve, nagyon ritkán jut eszembe, hogy , na, kezd elegem lenni! Niki kicsit akaratos a napokban, de arra fogom, hogy nem mehetünk nagyon ki, rengeteg energiája van és már alig tudok minden napra új programot kieszelni. Egyszerűen unatkozik. Hiányzik az udvaron való futkosás és játék. Persze, dackorszakban is járunk a könyvek szerint. Felfedezte, hogy anyának lehet nemet is mondani, úgy sem tehet semmit(gondolja ő). Szerencsére, ezek a dolgok abszolút a határokon belül vannak és inkább olyan gyerekes csínyeknek nevezném őket. Ritkán borít ki. Mondjuk valamelyik nap sikerült neki,nyalogatta a hálóban a falat és még most is ott van a folt, nem tudom, milyen lehetett a nyelve, azt sem, miért kívánta meg pont a lila falat. De ezek a rosszalkodások teljesen eltörpülnek az mellett, mikor átölel és azt mondja, hogy anyuuuus.Apa meg apus. Most így kedveskedik.

Natival jól elvan.  Az újdonság varázsát már elveszítette a kishugi, nem rohan naponta ezerszer, hogy lássa ,,mi csinál Nati?”. Azért tegnap reggel, mikor még a nagyágyon feküdtünk mindannyian, bevallotta, hogy,, Anya, szejetem Natit, nagyon!”. Persze, tudom én, hogy szereteből nyomod a képébe a kispónit, hogy nééééézd, meg szeretetből fogod meg a fülét, hogy ,,füle, másik is”, színtiszta szeretetből kopogtatod a fejét néha vagy rángatod meg a kezecskéjét. Tegnap még a cumiját is visszaerőszakoltad a szájába, mikor sírt( inkább ordított). Jobb testvért ki is kívánhatna tőled? 🙂

Nati meg csak figyel és figyel! Angyali mosolya van, elmondhatatlan. Kék szemeivel úgy néz, szinte a lelkembe lát.  Annyira huncut mosolya van 😀 Minden nappal jobban kötődöm hozzá, csodálatos érzés! Igazi karakter, ha valamit szeretne, azért üvölt. Csak, míg meg nem kapja.Utána megint egy kisangyal. 

 Szinte izgulok, hogy kettőtöket szólíthatlak meg! Az előző blogokból már tudjátok, mi történt, hogyan is kezdődött a mi kis családunk élete. Már nevetségesnek tűnik számomra, hogyan aggódtam azon, szeretni tudom-e az ,,új gyereket” (bocsi Nati) ugyan úgy, ahogy Nikit.

Lehet-e valakinek két ember a Világ közepe?

Egy nap, majd Ti is sokgyerekes anyukák lesztek és akkor megértitek, hogy a szeretet nem osztódik el, mint egy tábla csoki. A szeretet körülvesz, bevon, a levegőben van. Aki szeretné, az érzi, továbbadja, növeli az energiáját. Nem, nem osztható el. A figyelem talán igen, de egy kis ügyességgel még az sem szembetűnő. Jól telnek az első napok négyesben.Nagyon jól! Csak még nem vettem a fáradságot vagy inkább a bátorságot, hogy megálljak és hátralépjek egy pillanatra. Nem merek. Nem szeretnék emlékezni az elmúlt négy hónapnyi pokolra. Inkább a mának élek! És örülök, nagyon örülök, lélegzem, végre lélegzem, de még van egy kis kövecske a szívemen. Talán, attól is megszabadulok majd.Talán kell egy kis idő, hogy teljesen felgyógyuljunk ebből a lelki nyomorból, amit az elmúlt időben szereztünk. De már lábadozunk, és ez jó!

Nem igazán így képzeltem el az első bejegyzést. Nem tükrözi vissza azt a sok nevetést, mosolyt, lazaságot, ami most jellemző az otthonunkra. A lányok arca viszont talán sejtet valamit belőle. Nem?

Legyen ez az első bejegyzés előtti bejegyzés. Csak egy kis ráhangolódás a részemről. Aztán jöhetnek a vidám kis történetek, csakis vidámak lehetnek.