Csodalányaink

 Még sok fontos hírünk van, de ez a legszebb. Végre egy baba a családban, akit már nagyon vártunk, aki nem sietett és aki csak szépet hozott az életünkbe. Máris nagyon szeretem ezt a kis feket csöppséget. A lányoknak is tetszett. Rutinos babázók már 🙂 Niki kérte, hogy az ölébe vehesse, símizgette. Az újdonsült anyukát pedig megkérdezte, hogy ,,Nena, boldog vagy???” Nem tudom, honnan jut ilyesmi eszébe a mégnemháromévesnek. Nati meg csak nagyokat kurjongatott az új jövevénynek.

Voltunk kontroll vizsgálatokon is. Mitt mondjak? Pulmológus szuper, fiziáter szuper eredmények :))) Már legalább tíz centit nőttem az elmúlt napokban, annyit dícsérték a mi kis harcos lányunkat! Büszke vagyok rá, de a következő bejegyzés úgyis róla fog szólni , egy évesek leszünk szombaton, bármennyire is hihetetlen 😀

Nika meg mintha olvasta volna a múltkori beírásom, mert mostanában egy angyal. Na jó, ez túlzás, de sokkal kezelhetőbb. Olyan furcsa, hogy vele már beszélgetni lehet, kérdezget, válaszol, figyel, emlékszik, számonkér. Valamelyik este viccelődtünk, és megkérdeztem, h lecseréljük-e Apát egy csinosabbra, mire megbökte és ,,Jó ez ,anya” kijelentéssel el is intézte a dolgot. 😀 Imádom, hogy mindenre úgy felel, igen Anya, nem anya, kérek Anya, nézd Anya. Éjjel álmában is anyázik… Még mindig a tigrissel alszik… Nati meg fordítva, egyik keze lóg ki a rácsok közt.

Megyek, csatlakozom a többiekhez én is. Legalább pár sort sikerült bepötyögnöm…

Nati cseperedik, mit cseperedik, őrült tempóban fejlődik és egyre többet igényli a társaságom. Közben Nikóci is közeleg a ,,bűvös” hármashoz, annak minden tünetével 🙂  Néha őrült hajszának tűnnek a mindennapok, pedig csak két apróságról kell gondoskodnom…Ha az ember a maximumra törekszik, akkor kicsit zűrös néha a dolog. Biztosan csak lazábbnak kellene lennem.

De igazából, nem is erről szerettem volna írni. Nati egy hét alatt kezdett el gagyogni, felülni és felállni. Nem tudom, mi történt vele a múlt héten, de megtáltosodott. Csütörtökönn, míg kinn játszottunk az udvaron, ő a leterített takarón egyszer csak felült és nézett, és csak vigyorgott, ahogy szokott :D. Aztán másnap szépen felállt. A kiságyában, egyedül . A nagy kurjongatásra néztem be a szobájába. Ő meg csak nézett rám és vigyorgott 😀 így:

Egyszerűen, ha azt írom, hogy rettenetesen izgága, akkor még az is enyhén hangzik. Állandóan mozog, kapaszkodik, csimpaszkodik, mászik, próbálkozik, nyáladzik, magyaráz, gőgicsél, felül, feláll, hív, mert leülni nem tud, aztán megint feláll, kúszik, bemászik, bebújik, beakad,beszorul,lehúz, kidönt, felnyal, megrág,aztán feláll, hív, mert már megcsinálta a spárgát, de leülni nem tud! Majd írok még hamarosan, mert ezt a bejegyzést még egy hete kezdtem el, csak nem tudtam befejezni.

Úgy döntöttem, a kupi a konyhában, megvár. Ha elmulasztom leírni a mostani állapotokat, később már nehezen tudom pótolni.

Nikinek megvannak az eredményei. szerencsére, minden OK. A dokik is egyetértenek, hogy ő ilyen alkat és slussz, nem emlegetik többé azokat a borzasztó diagnózisaikat. Most tömjük ezerrel, én is , apa is és hallom, a nagyszülők is. Eszik is a tökmag, de nem fog rajta nagyon a kaja, még mindig nem vagyunk kilenc kilósok. A lábai és karjai azonban úgy megnyúltak, hogy olyan , mint egy kamasz! Az agya, meg mint a borotva, legtöbbször. kérdések ezreit zúdítja ránk a nap folyamán. Mi, hova, honnan, kitől, miért, mit eszik és kinek a barátja? ha tudja a választ, akkor is kérdez 🙂 ,,A bécsi szelet barátja a rántott tök, a zsiráfoké a zebra.” Nem tudod, anya??? Nagyon fogékony a versekre, mondókákra, dalocskákra. Még mindig útálja a kirakót, puzzlet és minden hasonlót. (pedig ezeket én imádom, de ki kérdez).

Ami mostanában újdonság, hogy játszanak Natival. Néha megkér, hogy tegyem le a ,,hugicát” a szőnyegre, hogy tudjanak bohóckodni. A kicsi meg nagyon hálás közönség. Próbálom elrakni ezeket az emlékeket. Amikor , mind a kettőnek csupa vigyor a képe, egymást nézik és valami olyan kötelék alakul ki köztük, ami csak testvérek közt lehet. Remélem, mindig kitartanak majd egymás mellett az életben! Remélem, sikerül úgy nevelnünk őket, hogy tiszteljék és szeressék a másikat, ne irigykedjenek rá.

Natkó igazi kis csodababa, szinte minden nap bebizonyítja. Annyi energia van ebben a gyeekben, hogy, az hihetetlen. Állandóan kúszik, mászik, ahol csak teheti. Számára a legnagyobb büntetés, ha nyugodtan kell(ene) ülnie! Most van abban a fázisban, amikor még nem tud rendesen mászni, de négykézlábból már próbálkozik rakni a kis kezecskéit. Kúszni ezerrel tud, mindent elér, amit csak kiszemelt. Nincs akadály!!! Az ülést nem nagyon noszogatjuk, majd felül, ha megerősödik hozzá. Kivárom. Mikor sikerül megkapaszkodnia, feláll. De ezt le sem írom, mert számomra is hihetetlen, de elkapja a kezem, vagy az ágy szélét és felhúzza magát. persze, még nem tudja meg is tartani a súlyát. propó súly. 5,8 kg és kb 61 cm. Az étvágya szuper, el ne kiabáljam. Mindenevő 🙂 Még szopizunk is, a legnagyobb örömömre.

Annyira hihetetlen, hogy csak öt hónapja van itthon velünk és már ennyit tanult ez az idő alatt. Kimondhatatlanul hálás egy baba (nem tudok jobb szót rá). Minden egykori könycseppet, ezerszer kárpótolt angyali mosolyával.

Szeretem.

Nagyon .

A mi örökmozgó, nyálas, mindig vigyori babánk

  Csak menjünk sorjában. Két gyerekkel elindulni ,több napra, igazi kihívás egy anyukának, legalábbis először, tuti. Egy egész napomba telt, mire mindenkinek mindent bepakoltam, vagyis inkább, hogy kitaláljam, mi  is nélkülözhetetlen az úton. Végül semmit sem hagytuk itthon, vállon is veregettem magam. Pedig, Apával már viccelődtünk, hogy a nagy készülődésben, tuti itthon  marad valamelyik gyerekünk :-). Júli 9-én férjhezment a mi nenánk! Nagyon szűk családi körben, nagyon megható esemény volt. Tiszta szívből kívánjuk nekik, hogy legyenek nagyon boldogok, hogy harminc év után is találjanak egymásban szeretni valót, hogy egészséges kis csemetéik szülessenek!

A gyerekeket soha nem visszük ilyen ceremóniákra, most azonban nem volt más választásunk. Nati félrenyelte a nyálát, elkezdett fuldokolni a szertatrás közepén, a Tata pedig totál bepánikolt. Ez a közjáték kicsit kibillentett minket, de aztán folytattuk a pityergést :). Niki csak egy ,,Bavóóóó nena” beszólással emelte az esemény fényét, más extra galiba nem volt. Apa szerint, ha húsz év múlva visszanézi a képeket, utálni fog bennünket Nikóci, amiért rövid, fiús hajat vágattunk neki erre a nagy eseményre.Én szeretem, praktikus.

Fenn maradtun Pesten még néhány napot. A hőségrekordok sorban dőltek meg ezekben a napokban, de bennünket ez nem tartott vissza a kirándulásinktól. A program :

 Tropikárium, Campona

Nati azt hiszem, felfigyelt néhány halacskára. Nem túlságosan érdekelte a látvány. Jól elvolt a babakocsiban.

Anya (mármint én)azzal volt el, hogy el ne guruljon a babakocsi, melyik játékot dobta ki Nati, éhesek-e vagy szomjasak, kinek kell pisilnie. Néhány képet is késztettem, amik ócskára sikerültek.

Apa-Nikit cipelte illetve az ő kérdéseire felegetett. Már ,amelyikre tudott. Mindenütt vett halkaját, ahol csak lehetett, minden etethető állatot megkínáltak.

Niki- láthatóan élvezte a cápákat, rájákat, a csokit is legalább annyira, amit kikunyerált.

Ha jól meggondolom, az utolsó napi állatkert is hasonlóan zajlott, csak sokkal melegebb volt, Nika sokkal többet cipeltette magát és nem krokodilt vagy halat etettek, hanem tevéket és kecskéket. Később a Ligetben kacsákat. Nekem ez a rész tettszett a legjobban, mikor letelepedtünk a fűbe, ebédeltünk a parkban, Nati szunyókált a kocsiban, Cinege pedig játszott a játszótéren a gyerekekkel vagy néztük a vadkacsákat. Az elmúlt hónapok után, éreztem, ahogy regenerálódik a lekünk :-))

Voltunk Mogyoródon is, az aquaparkban. Niki nem akart bemenni a vízbe az első két órában. Apa már enyhén szólva pipa volt, de végül, ha néhány könnycsepp árán is, de megbarátkozott a vízzel. Mi pedig a ténnyel, hogy gyerekekkel nyaralni, nagyon más!

És a lényeget ki ne hagyjam. Az új barátunk neve: Csocsó. Csocsó egy túlméretezett póni, akin a mi bátor, nagylányunk lovagolt. A lovak imádatáról már biztosan írtam. Gondoltuk, legyen akkor ez is egy élmény. A tesóméktól nem messze van egy póni- tanya. Biztos voltam benne, hogy nem akar majd felülni a lóra, ezzel szemben lekesen igenezett. Míg baktatott a lovacska, Nika biztatta,, Jól van Csocsó, ez az” No, mi van Csocsó, hapciztál?” Édes, édes!”.

Teli vagyunk élményekkel, talán még nekünk, felnőtteknek is sok volt, lehet kicsit túllőttünk a célon. Két kicsi gyerekkel, kicsit lassítunk majd a tempón. Tanulunk. Azért, szuper volt, hogy együtt volt a család. Végre!Úgy igazán!

Voltunk Belgrádban is , minden a legnygyobb rendben.  Erről majd legközelebb. Mindjárt ébredeznek a csajok.

Kifáradtunk a nagy lubickolásban

Barátság 🙂

 Ezeregy dolog van, amiről nem írtam.Gyorsan bepótolom, míg a lányok alszanak.

Első jó hír : Nincs több Vojta :-)) A fiziáter elégedett Natkóval, semmi patológiásat nem lát nála, ezért nem kell olyan intenzíven stimulálnunk. Ezzel szemben, a mi kis babócánk egész nap tornászik. Hasról hátra és hátról hasra is forog. Nagyon szeret a szőnyegen játszani, egyre messzebb kúszik, forog el, ha valami új felfedeznivalót lát. A lábacskáit is huzigálja már maga alá, de még nem sikerült négykézlábra állnia. Nagyon kitartó és türelmes. Nem hergeli fel magát, ha valami nem sikerül, hanem próbálkozik, újra és újra.

Vasárnap kereszteltünk. Natália, már Isten előtt is. Ezerszer köszöntem meg a templomban, hogy él, hogy jól van és hogy ilyen csodálatos. Megint itthon tartottuk a bulit, harmincan voltunk. Szépen elmúlt. Nati extra jól bírta a gyűrődést, Nikócinak volt egy jelenete alvás előtt, de miután szundított egy kicsit, az ő lelke is helyreállt.

Niki imád csavarogni. Biztosan minden gyerek, de ő… Mikor reggel felkel, mindig megkérdez, hogy hova megyünk? Esetleg, ki jön? A héten voltunk megint állatkertben. Mikor meghallotta, hova készülünk :,, Anya, de jó nekem!!!” És a mosoly nem tűnt el egész délután az arcáról. Csak csicsergett és csicsergett. Szerintem, nagyon szépen fejlődik a beszéde. Tegnap délutáni párbeszéd:

-Anya, álmos vagy (ásítottam délután egy nagyot, erre reagált)

_igen Niki, az vagyok

_Menni, bújni Apához (aki szundikál a hálószobában)

_Nem lehet kicsim, ki vigyáz akkor Natira?

-Ééééééén vigyázok :-))

Semmi sem kerüli el a figyelmét, mindent megkérdez, mindenre odafigyel. Ha állatokról van szó, akkor különösen. Oposszum, rozmár, kakadu, rája, minden állatot ismer és meg is nevezi őket, megkérdezi, hol élnek, mit esznek.Az este átkarolja a nyakam, puszilgat és azt mondja, szeretlek.Tovább hízeleg, anya, te, te , te …állat!:-) Kell ettől szebb bók ?! Közben meg néha nagyon huncut. Egyre konokabb, nem veszi  mindig komolyan a tiltást, néha nagyon nehéz türelmesnek lennünk,de igyekszünk.

Sajnos annak ellenére, hogy a vérképe jó, nagyon elégedetlen a gyerekorvosunk Niki súlyával (még nincs kilenc kiló, nyolcvan centi a magassága). Az endokrinológusunk egy balfék, aki semmi okosat nem tud mondani. Következő héten el kell vinnem neurológushoz és gasztroenterológushoz konzultációra. Őszintén, nagyon elkeseredtem ez miatt, mert mikor azt hiszem, hogy minden kezd  Ok lenni, akkor mindig akad egy újabb probléma. Valahol a szívemben tudom, hogy minden rendben van vele, és ezért nem fogjuk kitenni semmilyen fölösleges tortúrának.

Natit júliusban visszük Belgrádba, addig nyugi van nála.

Apa két hét múlva készül szabira. A tarsolyomban már van eg csomó ötlet, alig várom, hogy kicsit több időnk legyen egymásra és a gyerekekre!

 Egy egész naplót szenteltem nővérének, iagzán megérdemli a legkisebb hercegnő, hog egy bejegyzés csakis Róla szóljon!

Ma nyolc hónapos a mi kis csemeténk. Furcsa, mert csak most szoktunk össze igazán,,csak most kezdem érezni, hogy értem Őt, hogy annyira kötődöm hozzá, amennyire kell! És fordítva is így érzem. már tudja, hogy én vagyok anya. Határozottan nekem jár a legnagyobb és legtündéribb mosoly! :-)) Szeretjük egymást, mi sem természetesebb. Még  nincs négy hónapja itthon, mindig ezt a kort veszem alapul neki. Hiszen, akkor kezdődött igazán az ő kis élete, itthon, normális ingerekkel, és rengeteg szeretettel.

Sokkal kevesebbet hasonlítgatom más gyerekekhez, mint annak idején Nikit. A táblázatokat is csak azért nézegetem, hogy tudjam, mi  következő lépés. Már türelmesebb vagyok. Látom, hogy fejlődik, nincs megrekedés a normális fejlődési szakaszokban. Már majdnem hasra fordul, még egy leheletnyi hiányzik. Szépen felhúzza magát ülő helyzetbe, de még inagtag.  Felfedezte a lábait, apa szerint egy perc alatt tudja lehúzni a zokniját! Rengeteget mosolyog, kis vigyori. És imád sikítozni. Ha mérges, azért, ha örül, akkor meg azért.

Szereti a gabonaféléket, a gyümölcsöt is, a főzeléket (eddig) nem nagyon komálja. Még tanulja a kanállal való evést, de ami ízlik, az jobban  is csúszik !

Natkó egy nagyon nyugodt baba. Vagyis inkább kiegyensúlyozottnak nevezném. Olyan, kis kedves. Szívesen eljátszik a szőnyegen, a pihenőjében. Nem is igazán tud megnyugodni a karjainkban, ha fáradt. Inkább van a kiságyban a megszokott játékaival.

Sokszor csak nézem, nézem, cirógatom a kezemmel, és tudom, hogy egy nagy csoda, hogy velünk lehet! Tudom, hogy valaki, nagyon vigyázott Rá és ránk is. Valamiért itt van. Remélem, jól vezetjük majd az úton, ami neki van kijelölve!

Mármint harminc éves. A mama Bambi meg én volnék. Niki mostanában így nevez, mikor elalvás előtt összebújúnk. Ő pedig a kis Bambi-persze. Nem tudok ellenállni, hogy írjak néhány mondatot ezen a kerek szülinapon. Még emlékszem, mikor gyerek voltam és ismerős hölgyek sopánkodtak anyukámnak, hogy depressziósak lettek, mikor beléptek a harmadik ikszbe.Csupa negatívat hallottam eddig erről a szülinapról. Hát, útáljon, aki akar, de   szebb kort el sem tudok képzelni magamnak :-). Nem cserélném el a huszas éveim elejére, tuti. Már tudom, ki vagyok, mit akarok és talán már el tudom viselni azt is, ha nem minden jön össze az életben, amit tervezek. Minden egyes napnak hálát adok, mert élek, van két csodálatos gyermekem, egy igazi társam az Úton, egészségesek a szüleim és a testvérem. Van hivatásom, amit szeretek, még ha jelenleg nem is gyakorlom, és csodálatos barátaim is vannak. Elég erőt és energiát érzek még magamban, hogy merjek álmodni, célokat kitűzni magam elé. Az első, hogy ezt a két kis csöppséget útnak indítsam, hogy jó alapot biztosítsunk nekik a további boldoguláshoz, aztán majd álmodok tovább! 

Már nem hiszem, hogy mindent tudok, mint amikor tizenhat voltam. Már tudom, hogy mennyi mindent kell még megtanulnom. És ismételnem, újra és újra bizonyos leckéket az élettől. Remélem, nem fogok elfelejteni moslyogni! Remélem, ha egyszer megérhetem, hogy nagymama lehessek, akkor is tudok majd mosolyogni az unokáimra.Csak ennyit szeretnék, hogy mindig tudjak majd mosolyogni, remélem, nem sok…

 Elhatároztam, hogy ma, ha törik, ha szakad, megírom ezt a rég tervezett bejegyzést. Nem hagyhatom csak úgy feledésbe merülni az első közös Ünnepünket! Nati végre velünk van, teljes már a kis családunk, lehetett úgy igaziból élvezni az ünnepet. Nikivel festettünk tojást. Csak egyszerű matricákkal dszítettük őket. Nekünk ez is elég izgalmas feladat volt. Nika végül az ő piros tojását összetörte és megette. Még előttem a kép, hogyan tömi a kis szájába a festékes kezével a tojás sárgáját, csakis a sárgáját. Sonkáztunk is, ahogy szokás, tormát is megkóstolta. Volt nagy jövés-menés, családi látogatások vagyis inkább látogatók! Persze ajándékok is a gyerekeknek. Igazi Húsvét. Mennyire más, mikor miattuk díszítem fel a barkát, nekik választunk a nyuszi nevében ajándékot és velük együtt keressük a csokitojásokat az udvarban. Szép, meghitt, örömteli.

Aztán itt volt a majális is, amikor  nálunk tradíció, hogy a  napot a barátokkal töltjük a szabadban. Idén azonban sajnos nem grillezhettünk az udvaron, mert egy precre sem állt el az eső. Azért jól elvolt a kis társaság.Niki (is) szórakoztatott bennünket, nagyon elemében volt. Imádja a társaságot. Minden reggel megkérdi tőlem, hogy ki jön ma? Vagy hova megyünk, anya, hova megyünk? Natkó is jókedvű volt, így nem is esett nehezemre még a vendégekkel is törődni. Ez is más, mint az előző években, olyan baba centrikus parti volt.

Itthon volt Nena is, most, hogy ő is a kisbabáját várja, többet lehet velünk, ami kész felüdülés. Mindenkinek, azt hiszem.Ha hihetün az ultrahangnak, itt is kislány készülődik. :-))

Ennyit az elmúlt hetekről, a napokban tuti írok még. Van mit összefoglalnom és erre van is apropóm 😉

 Huh, számolgathatom, hány szakorvoshoz vittem Natit az elmúlt napokban… Nagyon sűrű volt! Lényeg: nem kell kortikoszteroid, jó a tüdőlelete (nem tökéletes, de jó). Tornáznunk, azt kell. Vojta- megint (mármint nekem megint). Aki   ismeri a módszert, az tudja, miről beszélek, aki nem, nehéz lenne leírni. Naponta háromszor fél óra, plussz az erősítő gyakorlatok közte. Az első napokban nagyon sokat sírt, nagyon ideges lett tőle. Most már kezdi megszokni. Próbálom tartani magam, muszáj csinálni és pont. Nem érzékenyülhetek el, bármennyire is tiltakozik néha a kis csöppségünk. Két hónap múlva van a fiziáternél kontrollunk,addig biztosan csinálni kell. Natkó egyre ügyesebben fogja meg a játékait, profi módon tömi mindkét kezét a szájába, néha szopizás közben is. Most 4,6 kg. Kb 55 cm (de ez bizonytalan, mindig más hosszt mérünk.). Éjszaka még kétszer ébred szopizni. Lassan gondolkodunk a hozzátáplálásról, egyes gyerekorvosok már ajánlották, de én még várok kicsit.

Nikóciról tudnék ám írni oldalakat. Néha egy rejtély számomra. Néha azt gondolom, hogy a legleglegleglegjobb gyerek a világon,, máskor meg legszívesebben egy jó nagyot a fenekére húznék (ez még eddig nem történt meg, de lehet, sikerül neki kicsikarnia). Van, hogy napokig nem pisil be, van, hogy 12szer naponta. Van, hogy egy angyal, aki átkarolja a nyakam és azt mondj, én vagyok az élete. Van, amikor napi kétszáz nemet mond és többszáz rosszaságot követ el. Imád enni a földről, mindent bedob a szájába, gondolkodás nélkül. Ha elérhető helyen van a popsikrém, a felét legalább magára keni (,,anya,  szép vagyok “), a szörpöt okvetlenül kilocsolja valahova, kiskanállal szedi a virágcserépből a földet és még sorolhatnám. Másik napokon, mikor angyalt játszik, ilyenek eszébe sem jutnak. A szép napokon csak csicsreg és csicsereg, kedveskedik, bújik, játszik. Gyerek, gondolom , mindez bőven belefér. Egy tuti, akár milyen rossz napja van, a kishugávak soha sem durva, még akkor sem , ha azt hiszi, nem látom. És ez a legfontosabb most a számomra. A többi dolog kimosható, letörölhető, megragasztható, pótolható.

Az idő pocsék, három napja fúj a szél, megint nem tudunk kint játszani 🙁

Eg kedves kép: (amikor rosszalkodnak, olyankor nem érzek késztetést rá, hogy megörökítsem :-))

 Ki kellene használnom minden kis szabadidőmet, hogy feljegyezzem, mi is történik veletek lányok! Minden, ami most apróságnak tűnik, néhány év múlva, igazi kincssé változik. 

A hétvégén voltunk először a nagyiéknál Natival. A kisasszony bealudt, több, mint három órán kersztül szunyókált a hordozóban. Igazából, örültem neki, mert Nati nem nagyon szereti, ha sokat hordozzák vagy, ha túl sok az input. Így is maradt három kiscsaj, akire oda lehetett figyelni. Niki valószínű kevesellte ezt a figyelmet, mert vagy ötször bepisilt-ami manapság igazán ritkán fordul elő vele. Ettől eltekintve, nagyon jót játszott, egyre jobban kijönnek az unokatesójval, talán egyre ügyesebben meg is tudja magát védeni, ha szükséges. Tegnap Nikócit kontrollra  vittem a gyógypedagógushoz. Nagyon vártam már, hogy menjünk, mert rengeteget fejlődött az utóbbi hetekben. Délután még egy szülinapra is beugrottunk előtte, késői időpontunk volt, várakoztunk is eleget. Mire bementünk, már elfogyott a türelmünk. Szóval, katasztrófa volt. Szépen kiverte a hisztit, nem akart kirakózni, nem akarta a ceruzákat, tornyot sem akart építeni és ezt hangosan a tudtunkra is adta. Mit mondjak? Majd legközelebb…

Persze, előtte és utána is barátságos, mindenkire mosolygós kislány volt. Olyan kis cserfes ez a Niki. Odamegy az újságot olvasó apukához ,, Szia Bácsi”! Incselkedik, mindenkivel. És közben állandóan csicsereg: ,, Mi ez anya, mi ez?”  Mit csinál a kistestvéred kérdésre, azonnal rávágja:,, nyekereg”. Nati tényleg nyekereg. Hajnalban. Minden hajnalban. Mintha az összes levegő buborék ilyenkor indulna vándorolni a kis hasában. Ez meg szegénykém nyüszít, reggel négytől hatig. Minden reggel. Minden praktikát kipróbáltunk, majd jobb lesz,  ha nagyobb lesz, gondolom. Különben szépen növöget a hercegnő. Ha a kezéhez érintem a játékokat, megfogja és megtartja őket. Hason fekve szépen emeli a fejét, támaszkodik az alkarjain, még leginkább szorítja az öklöcskéit. Szopja az ujját vagyis inkább a kezeit. Állandóan gőgicsél és nevetgél. Képes egy órán át vigyorogni a pihenőjéből a piros kis virágra. Enni való. Ma megkérdeztem Nikitől, hogy ,,És ki szereti anyát?” (tudom, szenya kérdés, de néha felteszem neki). erre ő: ,, Niki (pesrze) és Nati (!). ,,Nati, tényleg szereted anyát?”, erre akkorát röhhög a képembe, hogy csak is igent jelenthet. Csak ennyi kellett, hogy elfelejtsem az öt perccel azellőtti jelenetet, amikor egyik gyerek a cicin, a másik éppen beveri a fejét a lépcsőbe. Egyik ordít, mert elvettem a kajáját, a másik, mert fáj a buksija. Aztán összebújtunk, mi hárman, és kicsikartam az előbbi mondatot nagyobbik lányomból. Megérte, nem?

Ez a hét nyugis, a következő héttől újra szakorvosok, torna ,  kontrollok, védőoltások,….

Remélem, marad a szépidő, igazi áldás ez. Mindenkinek jót tesz a friss levegő, Napocska és a természet, úgy általában.