Csodalányaink

Persze, hogy pont fordítva reagáltak a csajok, mint vártam… Valahogy úgy képzeltem el, hogy az én nagylányom majd könnyen veszi, hogy délelőttönként a nagyival van.  Ehhez képest, szinte minden este megkér, hogy ne menjek fürdetni a babákat és maradjak Vele 🙁 Vagy csak megkérdezi, hogy ,,Anya, ki fog holnap rám vigyázni?” . Persze, mintha kést forgatnának a szívemben, de nem engedhetem meg magamnak, hogy ezek a ,,beszólások” elbizonytalanítsanak. Előkaparok valahonnan egy lelkes mosolyt és elmondom, mit fognak másnap csinálni, meg azt is, hogy a kis újszülötteknek és mamájuknak szükségük van rám! Nati látszólag nagyon jól viseli, hogy munkába álltam. Ő gézengúz, mint mindig.Látszólag mindegy neki, hogy a Mamát vagy engem ugráltat!

Sok közös programot szerveztem a napokban a csajokkal, amennyire az aktuális vírusok engedik. Ezekről nem is írok, mert nem szeretném a blogunkat átalakitani valami orvosi beszámolóvá (pedig lehetne). Voltunk gyerekszínházban Nikócival, nagyon élveztük a kis tigrises előadást. Az elején Nika bekiabált hogy, ez nem is tigris, hanem ember :-D- de utána megbékélt a ténnyel, hogy a színházban színészek vannak és nem fenevadak!

Voltunk Halász Judit koncerten is. Király volt! A második sorból nézhettük végig.  Natit nem kellett volna bevinnem, mert ő nem annyira élvezte, ezerszer kellett kiszednem a székek alól, ha nem alattuk mászott, akkor felkapaszkodott, közben mindig valami kellett neki, ah, nagyon lefárasztott… De megérte! Ha eszembe jut, ahogy Niki mosolyog, akkor abszolút megérte!

Gyorsan repülnek így a napok, hogy több feladatom van-mégis valahogy kerekebbnek érzem a Világot! Jó dolog megint hasznosnak lenni!

Szeretném azt írni, hogy a lányok nagyon megnőttek, de ez azért nincs így 🙁 Nikóci alig hízott ill. nőtt december óta, ezért egy komolyabb endokrinológust keresünk neki a dietetikus javaslatára.Natkó is lelassult most a fejlődéssel, olyan 8.4 kg körül van. A mozgása viszont szerintem szupi 🙂 Már úgy jön le a lépcsőn, hogy csak az egyik kezét fogom. Nagyon bátor, vakmerő és fáradhatatlan. Kis csupaizom. És keményfejű, de ezt már biztosan mondtam.  ,,Bandita”-mondja saját magára, és az is. A mi banditánk.  Olyan kis dörzsölt nőci! Nagyon nehezen nevelhető, mindig a sajátja szerint csinálja, mester módon hisztizik néhány hónapja. (már leszokóban van, asszem, mert nem akadt közönsége). Szerencse, hogy ő a második gyerekünk, mert elég nehéz dió lenne, ha kezdő szülők lennénk! Közben mosolygok, míg ezt írom, mert az ő huncutságának van valami bája, valami,  ami miatt nem tekinthető rossznak, csak nagyon is életre valónak (most tudom, hogy elfogult anyuka vagyok, de megbocsátom magamnak)!

Egyre inkább kezdenek közös nyelvet használni a csajok.  Kezdenek együtt játszani, kézenfogva énekelni vagy táncolni 🙂 Nati ilyenkor nevet , mint a fakutya, Nika meg vezetgeti.  Néhány másodpercnyi idiil, aztán jön  egy kis civakodás is, vagy nagyobb háború, de ezeket az összetűzéseiket nem veszem véresen komolyan (persze az agressziónak nincs helye, és nem is mindig egyértelmű, hogy ki az agresszor, mert kb egy súlycsoport a két lány).

Hát így zajlanak a mi napjaink. Ez az április nem csak az időjárás tekintetében volt szeszélyes. Még tanuljuk, hogyan is fogunk működni, hogyan szervezzük a napjainkat, hogy mindenkinek jó legyen. Még nincs rend vagy harmónia, de a pozitív élmények vannak többségben és ez a lényeg 😀

Nem tudom, van -e jogom az ő érzéseiről írni… Ami tény, hogy vannak neki, hogy az elmúlt évek nehézségei  őt  is megváltoztatták. És nagyon szégyellem, de eddig ez eszembe sem jutott. Tudjátok, milyenek a férfiak, nem igazán beszélnek a lelki életükről. Aztán, egyszer egy esti beszélgetés alkalmával azt mondta nekem, hogy nincs olyan nap, mikor eszébe nem jut, hogy álltunk az inkubátorok mellett, hogyan izgultunk a gyerekeink életéért, egészségéért. Fogalmam sem volt róla… Én úgy gyógyultam, hogy írtam,beszéltem róla. Mikor Nati elfújta az első gyertyáját, akkor pedig továbbléptem. Talán egy nap neki is sikerül…

De nem erről szerettem volna írni. Holnap új fejezet nyílik a naplónkban. Holnap kezdek dolgozni. Négy év után, új helyen, némi huza-vona után sikerült munkát váltanom. Réges-régi vágyam teljesül. Remélem, megtalálom magam benne!

A következő héten még Apa lesz a csajokkal, aztán a nagyszülők vigyáznak majd rájuk, az én szüleim. Tudom, hogy jó helyen és kezekben lesznek. Kicsit izgatott vagyok, de inkább magam miatt, az új feladatok miatt.

Nikinek már elmagyaráztam a dolgot, a múlt héten már többször felajánlotta, hogy menjek már dolgozni, ő majd megy a Mamához 🙂  Nati minden alkalommal, mikor nélküle lépek ki az ajtón levágja magát a szőnyegre és keserves zokokásba töri, ami kb 30 másodpercig tart.  Nagyon szereti anyukámat, remélem, nem lesz vele gond.

Még szerettem volna írni a csajokról, de most csak a holnapon zakatol az agyam, nem hiszem, hogy valami klasszra sikerülne a bejegyés.

Meg kell ígérnem magamnak,hogy nem hanyagolom el a blogjukat, hog a mindennapi rohanásban is lesz időm néhány sorban lejegyezni ahogy cseperednek!

-Gyerünk, vedd már ki a kádból!  Naaa, mire vársz már?

-Várj, csak nézem őket, olyan jóóóóóóóó!

És csak ülök a fürdőkád mellett és bámulom a porontyainkat, ahogy egymást fröcskölik vízzel. Szívom magamba az energiát, ami körüljárja őket, ami tőlük ered, az ártatlanságukból, a mosolyukból, a kuncogásukból.  Átjár mindent, érzem, ahogy feltölt, ahogy értelmet ad! Hihetetlen számomra, hogy az emberek még mai napig keresik az élet értelmét.  Miért nem tudják? Olyan egyszerű,  életet teremteni, szülőnek lenni, ezért vagyunk! Olan rövidek ezek a pillanatok, sokszor talán el is megyünk mellettük, nem is figyelünk fel a tökéletességükre. Nekem sikerült tegnap este elcsípnem egyet. Jó volt 🙂 Bárcsak megőrizhetném!De azzal, hogy leírtam, máris kezdi értelmét veszíteni…

Sokkal valóságosabb a következő jelenet, hogy Natikát hajkurászom az ágyon, mert folyton megszökik, míg próbálom pizsibe öltöztetni. Míg Apa Nikit öltözteti, a kicsi mindig incselkedik velük, bohóckodik. Nika néha partner a játékban, néha nagylány, aki a tökmagokkal nem törődik.  Már megy is ki golyót enni (pótvacsi). Nati meg már kiabál, hogy teeeeeee(j). Aztán, ha szerencsém van, gyorsan elálmosodik, és nem kell sokat szobroznom a kiságya mellett.

Nikinek felolvasok egy mesét, összebújunk és utána ő is megy szundizni. Nem tudom, ki élvezi jobban az estimeséket, de egy biztos, el nem maradhat soha sem.  Remélem, nemsoká majd Natit is elkezdik megnyugtatni esténként a csodálatos történetek.  Egyelőre a kiságy szélét babrálgatja és cumizik is még.

Furcsa, hogy ez az esti rituálé mindig ugyan úgy zajlik, nem térünk el a forgatókönyvtől!  Néha már égnek áll a hajam, ha arra gondolok, megint fürdetés, altatás, de a nap ezen szakasza nélkül nagyon rosszul érezzük magunk mindannyian.  Nem csak a gyerekeknek ad biztonságot.    Mikor este betakargatjuk őket, mikor elcsendesedik a ház, akkor az felér a legjobb lelki terápiával. Tudom,hogy minden a legnagyobb rendben. Több nem is kell 🙂

Pozitiv energia a négyzeten 🙂

 Igen, Natika elindult! Tétován, bizonytalanul, mégis nagyon, nagyon lelkesen! Csupa vigyor, mikor tipeg 😀  Február másodikán volt egy éve ,hogy hazahoztuk a mi kis hercegnőnket! Micsoda egy év! Mennyi,mennyi energiát kaptunk ettől a kislánytól, hányszor lepett meg bennünket! Aztán harmadikán meg elindult 🙂 Biztosan más korababás anyulák is így vannak ezzel, hogy, ha elkezd járni a poronty, akkor leesik egy nagy, egy nagyon nagy kő a szívünkről. Nálam legalábbis mindkét lánynál így volt.

Januárban még sokat betegeskedtünk, de szerencsére ez is mögöttünk van (kopp-kopp). Volt itt Nena és Ancsa egy hetet. Jót babáztunk, egyre élvezetesebbek ezek a találkák.

És, amit még feltétlenül le kell írnom, hogy először aludt mind a két csaj a Mamánál és Tatánál! Mi Apával csavarogtunk. Pesti barátainkat látogattuk meg. És milyen jó volt! Mindenkinek. Feltöltöttük az elemeket.Hiányoztak a lányok és kellett néhány óra, hogy megbarátkozzak a hiányukkal, de tudtam, jó helyen vannak.

A héten a hó fogságában raboskodunk. Nem emlékszem,,mikor esett utoljára ilyen hatalmas hó. A csajok azért élvezik, csak nagyon hideg van és nem tudunk sem hógolyózni, sem  hóembert építeni! Nikit tegnap dobáltam a hóba, másztuk a buckákat, sokat nevettünk 🙂 Ő az én nagylányom! vele el tudunk menni bevásárolni, színházba, vendégségbe,mi ketten. Anya és lánya. Néha kell ez mert Natika nagon is harcol a figyelemért és szerintem eléggé elnyomja Nikit. Ő csendesebb.

Aha, van még egy újdonság. Márciusban kezdek dolgozni. Legalábbis megígérték, hogy megkapom a helyi védőnőnek az állását, aki nyugdíjba megy . Erről részletesebben, legközelebb…

 Azzal kezdődött, hogy hétfőn Nika belázasodott, és hasmenése lett-életbén először. Itt már kigyulladt a piros lámpa nálam, mert egyik ismerősünknek ROTA vírusa volt néhány napja, és sejtettem, megtámadott bennünket is a vírus. Szerdán már meg is beszéltük a húgommal, hogy akkor le kell mondanunk a karácsonyi bulit, mert közben Natika is elkezdett hányni. Nika úgy tűnt, jobban lett, de aztán olyan makacs hányásba kezdett, hogy péntekre teljesen padlón volt, ijesztően sokat aludt és nagyon, nagyon rosszul nézett ki. Natit kevésbé viselte meg a dolog, őt jól tudtam itatni, rengeteg folyadékot elfogadott, szerintem ez miatt, be is vizesedett. Péntekre, az helyett, hogy a fát díszítettük volna, mi a gyerekosztályon vártuk, hogy az ügyeletes kimondja az ítéletet. Nika marad infúzión-erre számítottam is, be is pakoltam neki. Viszont nagy drámát rendezett Nati körül, hogy tuti a veséjével van nagy gubanc, mert rettenetesen vizes, és neki is maradnia kell a kórházban. Nem is szívesen részletezem… A szurkálások, a könnyek, az ordítás, a kétségbeesés, maradjon mögöttünk. Lényeg, hogy másnapra rendbe jöttek, Natinak ,,csak” szemgyulladása volt és valószínű a sok folyadékra reagált így. Szentestére hazakönyörögtem magunk. Niki nagyon, nagyon bátran viselkedett. Annyira jól tűrte az egészet, kivéve az éhséget. Mikor jobban lett, üvöltve követelt kaját, és azóta is MINDIG ÉHES és rengeteget eszik. Ha ezt én tudom… 🙂 Natit nagyon megviselte az egész kórházasdi, ahogy fehér köpenyt lát, dührohamot kap. Rengeteget sírt, ordított, kapálózott. Drága kis életem…

Végül a nagy karácsonyból , csak egy ici-pici kis karácsonyunk lett. A Tata megfőzte a menüt, Apa feldíszítette a fát, Mamával pedig hazahoztuk a lányokat. Niki szeme végre felragyogott, amint meglátta az ajándékát, kicsit örültünk is aznap. Mindannyian kimerülve ültünk asztalhoz és csendesen múlt a következő nap is. A lényeg persze, hogy jól vannak a csibék, lesz még karácsony, amit igazivá varázsolhatunk. Csak itt legyünk egymásnak, én mást nem kívánok erre az Új Évre sem magamnak, sem másnak!

Legyünk, csak egy kicsivel boldogabbak, mint idén!!!

 Szóljon ez a bejegyzés Nikiről, úgyis vele vagyunk most elkeveredve a napokban. 

Szóval, három éves lett a mi kis hercegnőnk! Aprócska kis tündérünk. ,,Kemény” kilenc kiló és 63 cm. Olyan, kis madárka :-), legszívesebben csak magvakat is enne, azt hiszem. Napraforgót (esténként apával), diót (a tatánál), mogyorót, mint a mókus.Most azt a korszakot éljük, mikor nem eszik szívesen. Keveset és válogat is.Ami nem is lenne nagy baj, ha nem lenne ennyire kis törékeny. Kajálni most nem szeret, de “rajfilmet,, nézni annál inkább. Főként dvdt néz, nincs abszolút kedvenc. Este mesélünk, könyvből, mindig.  Szereti  – én is. Utána összebújunk a nagyágyon, majd a saját ágyán átöleli a tigrist és úgy alszik el. Esténként mindig elmondja, hogy nagyon szeret, közben babrálja a hajam. Niki olyan kis gyengéd. Ritkán jut eszébe durvulni, akkor is főként Apával vagy Natival hevesebb. Nagyon empatikus, mindig megkérdezi az embereket, hogy jól vannak, meggyógyultak-e már, milyen a kedvük. Neki ezek fontosak. Ha tehetné, tuti az állatkertben lakna. Minden nap elmeséli, miket látott az eddig látogatott állatkertekben. Soha nem unja meg. A favorit a ló. Ő a nagy póni, a tata nagy pónija, ahogy mondja.  Ha valakit meg akar büntetni, azt ,,majd megnyihaházza jól” 🙂 Néha szófogadatla, imád nemet és de-t mondani. Meg nem menni aludni, enni, hajat mosni, ha olyanja van. De könnyen leszerelhető. Még a sarokba sem kell állítanunk. Szerintem könnyű eset. A számokkal nincs teljesen kibékülve. Már érti, mi a kettő, de ettől bonyolultabb fogalmakkal nem tud megbírkózni matekból, asszem ebben nem a Papájára ütött. Verset és mondókát azonban rengeteget ismer és szivesen el is énekli őket, utána pedig felszólítja a közönséget, hogy ,,Tapsoljatok!!!!!” Az ismeretlenekkel nagyon hamar megbarátkozik, ritkán szégyenlős, talán egy kicsit túlságosan is nyitott és bizalmas. 

Ideje lenne már felírkálnom az aranyköpéseit, mert vannak, csak mire ideülök, elfelejtem őket…

 Hááát, ezt a hónapot végig betegeskedtük. A mi kis Nikócink sehogysem tudott kikeveredni ebből a náthából, három hétbe került, mire kicsit összeszedte magát a kiscsibém. Akkor Natkót kapta el meg engem… Ilyen hangulatban telt a készülődés a szülinapra. Niki a múlt héten minden reggel megkérdezte, hogy ,,anya, ma van??? Mikor pedig eljött a vasárnap reggel : ,,Anya, itt vannak már a vendégek?” . Délben a mamánál aludtak, mi pedig kidísztettük a lakást, megterítettünk, és már néhány vendég is megérkezett, így sikerült meglepnünk a bulival. Aranyos volt, ahogy ragyogott az arcocskája, tágra nyílt szemek… A mosolyt le sem lehetett törölni egész nap az arcáról. Sajnos, nem tudott mindenki eljönni, ezek a fránya vírusok kifogtak rajtuk is, de azért így is hangulatos, családias kis ünneplés kerekedett.

És, ahogy a képeken látszik, Nika irtóra élvezte, hogy a központban van, hogy neki énekeljük a boldog szülinapot. Még este is el kellett neki énekelnem, biztos, ami biztos.,,Nagyon tetszenek az ajándékaim, Anya “. Most reggeltől estig farmozik és rajzol. Milyen jó lenne ezt a mosolyt, ezt a boldogságot megőrizni! Bárcsak mindig. így ragyogna a kis arca, ne árnyékolja be szomorúság, soha.

Én pedig csak nézem, és ámulok, hogy ő ugyan az a poronty, akit annó kihoztunk a kórházból. Ez az első szülinap,amikor már nem sajognak a hegek, volt, ami volt, lezártam a múltat. Örülök, a kincseimnek, boldog és büszke anya vagyok!

Nikiről még jövök egy összefoglalóval, hogy mit is tudunk háromévesen.

Hogy ne csak arról írjak, ki hányszor, és mennyire volt beteg, inkább azzal kezdem, hogy Natkót elvittük az utolsó kontrolljára a Klinikánkra. Megható volt. Megható, hogy, hogy szeretik ott őt. Persze, hónapokig vigyáztak rá, de akkor is jólesik az embernek az a sok szép szó, amit kap. Még egy plüss nyuszkóval is megajándékoztak bennünket. Mert Nati különlegesen kedves számukra :-), így mondták. Csak a szemészetre kell visszamennünk fél év múlva, de az is rendben volt. Nati irtózatosan tiltakozott a vizsgálatok alatt, szerintem neki nem volt olyan pozitív élmény ez a kiruccanás, de ő már el is felejtette, remélem… Hét kilós és 68 cm. Nagyon, nagyon mozgékony és nagyon erős a tökmag.Akár
hányan voltunk, akár milyen betegek, Ő egy napot volt lázas és egy
kicsit folyt az orra- határozottan a legjobban viselte az aktuális
vírusokat a családból.

Néha már kísérletezik nem kapaszkodva állni, de még nincs készen az egyensúlyozásra. Rengeteget nevet, bohóckodik és sokat nyafog is. Olyan kis temperamentumos. Olyan nincs, hogy valamit ne érjen el, foggal, körömmel, fejtetőn, de véghezviszi, amit elhatározott. Eléggé kötődik hozzám, de elvan a nagymamákkal is, ha szükséges. Még mindig szopizunk, csak reggelente. Nem nagyon ,,beszél”. Valamelyik nap kimondta, hogy ,,bogár” (esküszöm), de különben csak mamam, bababa, ijaijaija van. Szuperul eszik, mindent szeret, legeslegeslegjobban a szanaszét heverő morzsákat imádja :-))

A kutya táljából is megpróbál rendszeresen enni. Sajnos többet nem tud, mert Lupi elszökött, és napok óta nem találjuk :-((

Niki, törékeny kis hercegnőm meg beteg. Voltak itt Nenusék a múlt hétvégén. Akkor elkezdett folyni az orra, mindjárt elkezdett köhögni. Persze, inhalalálás, de mivel pár nap múlva sem javult, gyerekdoki. Antibiotikum. Hétfőn , a gyógyszer mellett belázasodott. Azóta herce-hurca. Vérvételek, vizelet, most reménykedem, hogy ma végre nem lesz lázas, ha felébred a szunyókálásból. Ha igen, akkor kezdek nagyon aggódni… Olyan kis törékeny, sápadtka, de nagyon bátor az én tündérkém. Még más gyerekeket is megdícsér , ha kijöttek az orvostól, hogy ügyes voltál, szia! :-))

Ma voltam munkamegbeszélésen. Ha sikerül, amit szeretnék, én leszek a helyi védőnő. Február közepétől lenne aktuális a dolog, így előbb kezdenék dolgozni, de hosszú távon szerintem abszolút megérné. Majd meglátjuk…

Ugye úgy volt,hogy a szülinap után azonnal indulunk a Nenához és legkisebb családtaghoz,de mivel valami brutális vírus elkapott, egy héttel el kellett halasztanunk a látogatást- ezzel együtt pedig néhány kontrollvizsgálatot is. Egy vasárnap reggel, végre mégis útnak indultunk. Már alig vártam, hogy megint babázzak! Jól felpakoltunk, hiszen a csajokkal egész hétre készültünk, illletve maradtunk is. Nem unatkoztunk!!!!!!!!! Igyekeztem a nenának sokat segíteni, kicsit Anikót is megismerni, a saját gyerekeimet is kielégíteni. Néha, még beszélgetni is sikerült a húgommal 🙂 . Érdekes ez, hogy mindketten anyukák vagyunk. Talán, soha nem voltunk ilyen közel egymáshoz, mint most, mikor ennyire hasonló életet élünk. Neki mindegyik csaj egyformán a ,,kislánya” és talán ez tükrözi azt, mennyire is szereti Nikit és Natit is. Igazán sajnálom, hogy ilyen messze vagyunk egymástól. Persze, nem a világ vége, de nem ugorhatunk csak úgy el egymáshoz, nem passzolhatjuk csak úgy le egy kicsit a gyerekeinket a másiknak. Sajnos. jól éreztük magunk, de azért kicsit hon- és Apa vágyunk is volt. A lányoknak is hiányzott Apa . Papa pedig, ha azt mondom, nagyon várta az ő kis hercegnőit, akkor csak enyhén fejeztem ki magam. 

És a lényeget majdnem kifelejtettem, hogy az ottlétünk alatt, Natinak kibújtak az ELSŐ FOGACSKÁI!Október első napjaiban. Teszteli is őket rendesen! Kicsit nyűgös volt, de láza nem volt. Itattam egy kis bögréből, mikor koppant az alsó első 🙂

Hétfőn voltunk a reedukátornál. Hmmmm . Niki nem akart kirakózni, rajzolni sem volt kedve, sem gombot felvarrni. Ismerősek ezek a sorok??? Igen, a múltkori alkalom is így alakult. Mindezek ellenére, Etelka szerint sokat, sokat fejlődött a mozgása, sokkal finobbak a mozdulatai, szóval, ügyesedünk is, azon kívül, hogy szemtelenedünk (de melyik hároméves nem). Natit is elvittük és egyszerűen azt mondták, hogy ilyet még nem láttak! Csodagyerek-tudtam én 🙂 

Az elmúlt hétvégéken szülinapoztunk, sok őszi baba van, akik tavaly ilyenkor érkeztek hozzánk.Nem csak itt találkoztunk gyerkőcökkel, hanem meglátogattuk egy barátnőm is, akinek pont olyan idős csöppségei vannak, mint nekem. Sajnos, a rengeteg pozitv élmény, régi-új barátság mellett, ,,gazdagabbak” lettünk néhány vírussal is. Natit csütörtökön kellett vinnnünk Belgrádba, erre szerda hajnalban belázasodott. Elég magas láz, semmi más tünet. Két napig, de csak az első nap kellett lázcsillapítót adnom. Nagyon jól tűrte a kiscsaj, egyáltalán nem tűnt betegnek, eleven volt, mint mindig. Aztán pont megnyugodtam, hogy OK, ez csak valami kis vírus lehetett, még aznap újabb családtag betegedett meg. Nikit elkönyörögték a nagyiék ottaludni. Mikor éjjel megcsörrent Apa mobilja, a szívem majd kiugrott, tudtam, hogy baj van . Szegény, törékeny kis madárkám! Ahogy ott várt a mama ágyán, holt sápadtan, ijedt kis szemekkel, a szivem szakadt meg. Sajnos, ő is lebetegedett. Egész éjjel hányt, legalább harmincszor. Így utólag, mostmár kiderült, hogy ez is csak egy gyors lefolyású vírusos fertőzés volt, de azon az éjszakán, nagyon aggódtunk. Most lábadozunk. Behúzódtunk ezen az őszi, esős, szürke napon. Végre egy vasárnap, mikor nem jött senki, nem mentünk sehova. Csak úgy, egütt voltunk. Reggel nagyot hancúroztunk a nagyágyon, aztán rajzfilmezés, játék, ebéd, szundi, játék, játék , mese.   Jó ez,    biztosan visszasírjuk majd Apával ezeket az időket. Mikor minden nap, mindketten mutattok valami újat. Mikor még teljesen őszinte a kapcsolatunk veletek, mikor még a vállunkon sírtok és velünk nevettek. Most kerek a Világ :-))

Bármennyire is nem akartam hinni a naptárnak, eljött szeptember 24. Nati szülinapja. Hihetelen, azért is, mert csak hét hónapja van velünk, azért is mert még olyan aprócska, de főleg azért, mert olyan gyorsan elmúlt ez az év, mint a gondolat. Remélem, azt mondhatom, hogy ez volt életem legnehezebb éve. Remélem, hogy ezzel magunk mögött tudjuk a bánkódást, rettegést és kétségbeesést. Csak maradjanak a hétköznapok, a maguk apróbb buktatóival!

Szombaton az időjárás kegyes volt hozzánk, a kertben terítettünk meg és ott fogadtuk a vendégeket. Ez azért is volt kiváló, mert a csöppségek közül többen megfázással küszködtek, így csökkentettük a fertőzésveszélyt. Sajnos, nem csak az ismerős gyerekek voltak betegek, hanem engem is elkapott valami galád vírus, már napok óta küszködöm. A bulira már kb félholt voltam, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy ünneplőbe öltöztünk, vendégeket fogadtunk, énekeltünk, gyertyát fújtunk a mi Natinkkal és közben csodálkoztunk, hogy milyen életerős ez a kicsilány 🙂   Szerintem, az ünnepelt élvezte a dolgot, kicsit csodálkozott, mikor rekedt hangon énekeltem a fülébe, de különben barátságos volt mindenkivel. Olyan ,natis.

Illene, ugye kicsit most csakis róla írnom. Először a tények. Natkó, most egy évesen (korrigált: kilenc hó) 6,6 kg, ami pontosan a tízszerese a születési súlyának. Kb 64 cm. Stabilan ül, áll, kitűnően mászik. Az ágy mellett oldalazva lépeget. Nagy noszogatásra tudja, hol a lámpa, a mami orra, pá-pázni is tud. Mammmma, baba, de-de és a visongatás a nyelvi tudásunk. Elég sok szó jelentését megérti, pl enni, szopizni (nanááá), pancsizni, apa, no-no. Kicsit azt hiszem, bele kell húznom a fejlesztésébe, mert egyre fogékonyabb az új dolgokra.

Az alvással nincs különösebb gondunk. Egyre inkább megtanulja megnyugtatni magát a kiságyban, kicsit símizem és már alszik is, főleg éjjel. Nappal kicsit rázósabb a helyzet. Kétszer alszik a nap folyamán, délelőtt és kora déltán egy órácskát, éjszaka kb.11 órát (közben sziopizik is ). Sokszor ébred sírva, és elég morci ébredéskor, de nem sokáig 🙂

Ami a kaját illeti, azzal nincs gondunk (kopp-kopp). Amit elé teszek, azt megeszi. Nem válogat, gyorsan és szépen eszik. Kekszet már maga is megeszeget, morzsákat csipegeti (nem csippent még tökéletesen). A gyümölcsöket szereti leginkább.

Akkor most, hogy is írjam le, hogy egész nap megy, mint a tank?! Reggel beindul és nincs megállás, sem akadály. Az ebédlőasztal és környéke a kedvenc gyakorló terep. Ott be lehet bújni, átmászni, behúzódni, felkapaszkodni, beszorulni. Csak mászik és mászik, kapaszkodik és kapaszkodik. Ritkán esik el, ügyes, határozottan ügyesen mozog. Akkorákat tud vigyorogni 😀 Az Apját imádja, terészetesen, engem és Nikit is szeret azért. Nem kell sokat lapátolnunk egy mosolyért. Pontosan tudja, kik az ismerősök, az ismeretlenekkel mostanában eléggé bizonytalan. Ja, és borzasztóan ordít, ha bárki kimegy a szobából! A legjobb, ha mind együtt vagyunk.

Nehéz lenne néhány szóval jellemeznem a kislányunk. Erős jelleme van, akaratos, de nagyon tud kedveskedni is. Kis ügyes, figyelmes is, de nem szivesen produkálja magát.Szereti a pocakját, a zenét és , ha táncolunk vele. A kutyusokat is szereti, már sikerült néhányszor, hogy va-vau.

Ha a szemébe nézek, hálás vagyok Istennek, amiért megőrizte őt nekünk! A kék szemében, magamat is látom,a jövőnket, az egész létünk értelmét, nehéz ezt elmagyarázni. Nagyon, nagyon szeretem, remélem, megérdemeljük Őt!